Ő a legidősebb élő filmrendező

Mikrofilm

Lee Grant éveket ver Clint Eastwoodra, és már általános iskolába járt, mikor Roman Polanski megszületett.

Az Indiewire legutóbb két éve gyűjtötte össze a világ filmművészetének doyenjeit, azaz a legidősebb élő rendezőket. A listát három élő legenda vezette 96 évvel.

Roger Corman, a B kategóriás filmek királya, aki olyanok pályájának elindulását segítette, mint Scorsese vagy Francis Ford Coppola. Legismertebb filmjei rendezőként az 1960-as Rémségek kicsiny boltja, A vad angyalok és A kút és az inga. Mel Brooks komikuspápa, aki az 1995-ös Drakula halott és élvezi óta ugyan nem redezett filmet, de színészként nemrég feltűnt a Gyilkos a házban című krimi-vígjáték sorozatban, és több mint 30 év után íróként épp tavaly folytatta sorozatformában Világtörténelem című klasszikusát. Legismertebb filmjei rendezőként a Producerek, a Fényes nyergek, az Űrgolyhók és Az ifjú Frankenstein. Norman Jewison, a sokoldalú, hétszeres Oscar-díjra jelölt rendező, aki valamennyi műfajban kipróbálta magát. Legismertebb filmjei a Jézus Krisztus Szupersztár, a Forró éjszakában, a Holdkórosok és a Hegedűs a háztetőn.

Már a 2022-es listán is akadt azonban egy furcsaság: mivel Lee Grant születési idejét homály fedte, úgy tüntették fel őt, mint 95, esetleg 97 évest. A cikk szerint ugyanis több helyen többféleképpen hivatkoznak a korára, de egyetlen képviselőjét sem sikerült elérniük, aki tisztázni tudná a pontos dátumot.

Nos, a felsorolás óta eltelt két évben a korelnökök közül elhunyt Norman Jewison, de nincs már közöttünk a tévés szitkomokat forradalmasító Norman Lear és a függetlenfilm egyik ikonja, Robert M. Young sem. Fény derült azonban Lee Grant valódi korára: mint kiderült, 1925. október 31-én született, azaz jelen pillanatban 98 éves korával ő számít a legidősebb élő rendezőnek.

Grant karrierjét színésznőként kezdte, a nagyközönség pedig még mindig elsősorban filmszerepeiről ismeri őt: már legelső játékfilmjéért Oscarra jelölték (Detektívtörténet), amelyet három további jelölés követett a legjobb női mellékszereplő kategóriában (A háziúr; Sampon, Elátkozottak utazása). Nem volt azonban felhőtlen a karrierje: az 50-es években feketelistára került, így épp akkor jutott alig szerepekhez, amikor a karrierje csúcsán lehetett volna. 1976-ban, a Samponért végül elnyerte az Oscart. Ekkor, azaz 50 évesen döntötte el, hogy beleveti magát a filmrendezésbe, mert úgy látta, kevés valóban vonzó szerep érhető el a hozzá hasonló korú nők számára. Előtte rendezett már egy tévéműsort, egy tévéfilmet és egy rövidfilmet is, a kamera mögötti karrierje azonban az 1980-as Tell me a riddle-lel indult be igazán: ez egy idősödő amerikai házaspárról szól, akik úgy döntenek, a haláluk előtt még belevágnak egy, az egész országot átszelő utazásba.

Ezután számtalan társadalmi kérdésekkel foglalkozó, érzékeny mozit és tévéfilmet rendezett: az 1989-es Kisvárosi vagányok három testvérről szól, akiknek kisvárosi élete összetörik, amikor apjuk eladja a családi vállalkozásukat; a Nobody’s Child pedig egy nő története, aki húsz elmegyógyintézetben töltött év után igyekszik teljes életet élni – Grant utóbbiért elnyerte a Rendezők Céhének (DGA) díját is. Valódi terepévé azonban a dokumentumfilmek váltak: az 1985-ös Down and out in America az Oscar-díjat is elnyerte. Ez a 80-as évek közepének gazdasági válságáról szól, bemutatva a minnesotai munkások és farmerek, valamint a Los Angeles-i és New York-i hajléktalanok élethelyzetét. Közben azonban a színészettel sem hagyott fel teljesen: szerepelt David Lynch Mulholland Drive – A sötétség útja című filmjében, a Dr. T. és a nők című komédiában, legutóbb pedig 2020-ban kölcsönözte egy szereplő hangját a Killian & the Comeback Kids című zenés drámában.

Amellett, hogy Grant pontos életkorára fény derült, az Indiewire további nyomozásokat is folytatott aziránt, kik azok az ismert, legidősebb élő rendezők, akik legalább egy nagyjátékfilmet vagy dokumentumfilmet rendeztek. A 25 legidősebb közé nem fért be a 90 éves Roman Polanski, akinek Palace Hotel című filmjét a tavalyi Velencei Filmfesztiválon mutatták be. Ugyancsak kimaradt a 93 éves Clint Eastwood, aki jelenleg is dolgozik utolsónak szánt, Juror#2 című moziján. Ott van a toplistán azonban a maratoni hosszúságú dokumentumfilmjeiről ismert, ugyancsak aktív 94 éves Fredrick Wiseman. Ő szintén tavaly mutatta be legújabb filmjét: a 4 órás Menus-plaisirs – Les Troisgros egy három Michelin-csillagos, legendás francia étterem kulisszái mögé enged bepillantást.

Íme a lista első tíz helyezettje, zárójelben a koruk és legismertebb alkotásaik.

1. Lee Grant (98; Tell me a riddle, Down and out in America)

2. Roger Corman (97 ; Rémségek kicsiny boltja, A vad angyalok, A kút és az inga)

3. Mel Brooks (97; Producerek, Fényes nyergek, Űrgolyhók, Az ifjú Frankenstein)

4. Margot Benacerraf (97; Araya)

5. Everett Chambers (97; The Lollipop Cover)

6. Alvin Rakoff (97; A színész, Hoffman úr, Búcsúzz a tegnaptól)

7. Pere Portabella (97; Warsaw bridge, The silence before bach)

8. Allen Baron (96; Blast of Silence – Egy gyilkosság krónikája, Lidércfény)

9. Jerry Schatzberg (96; Pánik a Tű parkban, Madárijesztő)

10. Toshio Masuda (96; Tora! Tora! Tora!, Port Arthur, Jövő Háború 198X)

A teljes 25-ös lista itt érhető el.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.