A hetvenéves Spielberg olyat tesz, mint a kisgyerek, aki kapott valami gyönyörűt karácsonyra

  • Gera Márton
  • 2017. október 15.

Mikrofilm

Az is kiderül, mitől fél és mikor ideges a híres rendező.

„Dun-dun, dun-dun, dun-dun, dun-dun, dun-dun, bom, bom, bom, bom, bom” – ül a 70 éves Steven Spielberg a kamera előtt, és úgy dúdolja a Cápa zenéjét, mint egy kisgyerek, aki éppen kapott valami óriási meglepetést karácsonyra. Mindez pedig az HBO most bemutatott dokumentumfilmjében történik, amely majdnem két és fél órán keresztül mesél arról a rendezőről, akiért egyszerre van odáig gyerek és felnőtt, és akiről mindig azt gondoltuk, hogy ő az, aki szerencsére soha nem fog felnőni. De valljuk be: egy közel 150 perces doksi elé azért mégiscsak aggódva ülünk elé, szóljon az akár Steven Spielbergről. Mert a kérdés végig ott lóg a levegőben: mi újat, érdekeset lehet mondani valakiről, akinek nagyjából az egész élete nyitott könyv, pontosabban a teljes élete ott van a filmjeiben? De ezt mind tudta Susan Lacy is, akinek rendezőként a Spielberg az első komolyabb munkája, és mint ilyen, egészen ügyes bemutatkozás.

Spielberg (2017) | Official Trailer ft. Leonardo DiCaprio, Liam Neeson & More | HBO

Through exclusive interviews with actors, family, and the filmmaker himself, this unprecedented documentary pulls back the curtain on the remarkable career of Steven Spielberg. Featuring Leonardo DiCaprio, Martin Scorsese, Liam Neeson, and many more. Stream the full documentary on HBO. #Spielberg Subscribe to the HBO YouTube Channel: https://goo.gl/JQUfqt Don't have HBO?

Lacy abból indul ki, hogy két és fél órás életútmesélésre a kutya sem lenne kíváncsi, ezért inkább fogja Spielberg filmjeit, és azok alapján igyekszik értelmezni a rendezőt. Végig a háttérben marad, nincsen semmiféle felesleges narráció, csupán Spielberg és azok beszélnek, akiknek van valami közük a rendezőhöz, közben meg archív felvételeket nézhetünk. És hangozzék bármilyen furcsán, mindez rettentően izgalmas. Elsősorban persze annak, aki a Cápán, a Harmadik típusú találkozásokon, vagy éppen az Indiana Jones-filmeken nőtt fel, de az sem fog unatkozni, akinek Spielberg leginkább csak onnan van meg, hogy „ő az a furcsa szemüveges férfi, aki megcsinálta a Schindler listáját meg az E. T.-t”.

Spielberg a Cápa forgatásán

Spielberg a Cápa forgatásán

Fotó: Universal Studios

Ami elsőként kiderül a dokuból, hogy talán nincs is még egy olyan rendező, aki annyira a saját töréseit és dilemmáit vitte volna vászonra, mint Steven Spielberg. Ő egyébként arról beszél, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy annyiszor jelenik az apa és fia közötti kapcsolat (elég, ha például a Kapj el, ha tudszra, vagy az Indiana Jones harmadik részére gondolunk) a filmjeiben, és az is szándékos, hogy sokszor tönkrement, ám látszólag boldog családok jelennek meg a rendezéseiben: ezek valahol mind ott gyökereznek Spielberg gyerekkorában, amelyben a csillagnézős, apa–fia esték mellett ugyanúgy megtalálhatók a nagy sírások és veszekedések.

Tom Hanks, Leonardo DiCaprio és Spielberg a Kapj el, ha tudsz forgatásán

Leonardo DiCaprio, Spielberg és Tom Hanks a Kapj el, ha tudsz! forgatásán

Fotó: Rex Features/Moviestore

Bár más alkotó alighanem szemérmesen hallgatna ezekről, Spielberg ebben a filmben a lehető legnagyobb természetességgel beszél a félelmeiről; arról például, hogy az alkotás számára egyfajta terápia, és talán pont ezért nem volt szüksége soha „klasszikus terápiára”, de elmondja azt is, hogy hosszú ideig tartott, mire eljutott oda, hogy bensőséges kapcsolatot tudott kialakítani az apjával, és ehhez hozzájárult a Ryan közlegény megmentésének leforgatása is, amelyet a ma is élő apjának ajánlott. Amikor pedig arról beszél, hogy a 70-es-, 80-as években készült filmjei milyen indíttatásból születtek, gyerekes mosollyal mondja a kamerába, hogy a saját, fiatalkori félelmei vannak ott ezekben a filmekben: a Párbaj kamionosa egy iskolai bully, ő pedig az autós, aki menekül előle, de az E. T. kezdetben rettegő hőse is önéletrajzi ihletésű, elvégre a kis Spielberg volt az, aki félt az ismeretlen világtól.

Forog az E. T.

Forog az E. T.

 

Miközben pedig Spielberg és körülbelül kéttucatnyi alkotótársa, színésze beszél filmekről, közös munkáról, elkezd valami másról is szólni ez a mű: a filmezés varázsáról. Arról, hogy milyen csodálatos világokat lehet teremteni néhány kamerával és pár tehetséges emberrel. Nézzük az archív felvételeket, hogy Spielberg milyen elszántsággal forgatta le a filmjeit, hogyan hempergett a földön, vagy hogyan forgatott minden előzetes figyelmeztetés ellenére nyílt óceánon, és kezdjük elhinni, amiről többek között George Lucas és Martin Scorsese mesél Susan Lacy kamerájának: hogy Steven Spielbergnek olyan istenadta tehetsége van, ami csak keveseknek, képes pillanatok alatt képpé alakítani a sorokat, tudja, hogyan kell fognia a cigarettát Oskar Schindlernek, hogy az jól nézzen ki a vásznon.

A Schindler listája forgatásán

A Schindler listája forgatásán

 

Valószínűleg már a fentiekből is érezhető: a Spielberg egy szép óda, amely sok tekintetben egyáltalán nem akar túllépni a dokuk jól ismert, bevett formuláin: emberek beszélnek a kamera előtt, régi felvételeket nézünk, és nagyjából kronológiai sorrendben haladunk. Nincsenek bulváros felfedezések, nagy kiderülések, csupán egy életút bemutatása, s pont ezért annyira megnyerő a film.

A Spielberget október 18-án és 28-án vetítik az HBO-n.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely minden csütörtökön és hétvégén új tartalommal jelentkezik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.