Rövidfilm

Blue Danube Filmfesztivál

Végtelen pillanatok Eflatun Serbay Çelebi: Jam Tomorrow

  • SzSz
  • 2020. december 2.

Mikrofilm

Ebben az animációs rövidfilmben nincsenek emberi arcok, a mű mégis pont a szerfelett emberi voltával vonja magára a figyelmet. Hétköznapi, két állapot közti helyzetek elevenednek meg: megnyomjam-e a csengőt; elküldjem-e az üzenetet; meg merjem-e fogni a kezét?

Tipikusan azok a pillanatok, amelyeket ott és akkor végtelennek érzünk; nemcsak az fut át a fejünkön már előre, hogyan jutottunk idáig, de jellemzően a másodperc töredéke alatt legyártunk egy rakás forgatókönyvet is, hogy mi történik, ha átlépünk a saját magunk emelte mentális falon. A természet pedig már csak úgy huzalozott bennünket, hogy általában a lehető legrosszabb következmény kövesedik meg fejünkben, tovább nyújtva így is maratoni hosszúságúnak tűnő bénultságunkat, vagy ami még rosszabb, elvéve a kedvünket, hogy megtegyük azt, amit meg kell tennünk.

Jam_Tomorrow_top_story_lead.jpg

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.