Tipikusan azok a pillanatok, amelyeket ott és akkor végtelennek érzünk; nemcsak az fut át a fejünkön már előre, hogyan jutottunk idáig, de jellemzően a másodperc töredéke alatt legyártunk egy rakás forgatókönyvet is, hogy mi történik, ha átlépünk a saját magunk emelte mentális falon. A természet pedig már csak úgy huzalozott bennünket, hogy általában a lehető legrosszabb következmény kövesedik meg fejünkben, tovább nyújtva így is maratoni hosszúságúnak tűnő bénultságunkat, vagy ami még rosszabb, elvéve a kedvünket, hogy megtegyük azt, amit meg kell tennünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
