Ahány lista, annyi szokás, abban azonban filmrajongók- és alkotók között is viszonylagos konszenzus uralkodik, hogy nem nagyon lehet komolyan venni egy olyan „minden idők legjobb filmjei” listát, melynek élmezőnyében ne szerepelne az Aranypolgár. Orson Welles mesterművének még a forgatókönyve mögött is egy díjnyertes film lapul – csak széljegyzet, de David Fincher Mankje pont kétszer annyi Oscart nyert, mint a film, ami ihlette.
Megítélésén ugyan nem sokat változtat, ám a legismertebb kritikákat összesítő oldalon, a Rotten Tomatoeson többé már nem 100%-os az Aranypolgár átlaga: a Chicago Tribune Mae Tinée álnév alatt alkotó kritikusa ugyanis negatívan értékelte a mozit. Némi vigaszt nyújthat a film rajongóinak, hogy a most a rendszerbe került, elítélő kritika 80 évvel ezelőtt jelent meg, az Aranypolgár pedig csak bemutatója után foglalta el a helyét minden idők legjobbjai között – ahogy mondani szokás, jócskán megelőzte korát. Azt azonban még Mae Tinée is elismeri, hogy mesterműről van szó, ami azonban őt mégsem nyűgözte le.
Kritizálja például a kísérteties képeit és grandiózus díszleteit – két olyan dolgot, amit még ma is egyöntetű csodálat övez.
Egyetlen kritika is elég volt azonban, hogy az Aranypolgár elveszítse első helyét a Rotten Tomatoes minden idők legjobb mozijait felsoroló listáján: immár az Ez történt az éjszaka és a Fekete párduc is megelőzi őt. Csak nehogy még azelőtt megtalálják egy másik korabeli ítész fanyalgó írását, mielőtt rálelnek Welles másik remekművének, az Ambersonok tündökése és bukásának eredeti vágatára.
