Oscart nyert a palesztin-izraeli dokumentumfilm, most néhányan bosszút álltak rendezőjén

Mikrofilm

A Nincs más föld pár hete nyert Oscar-díjat, ez pedig feltüzelte az izraeli telepeseket, akik megtámadták az egyik alkotóját.

Az idei Oscaron díjazták a Nincs más föld című dokumentumfilmet, ami egy négyfős rendezői kollektíva összefogásából született meg, közülük ketten magában a dokuban is főszerepet játszanak: az egyikük egy Basel Adra nevű fiatal palesztin aktivista, a másik pedig izraeli újságíró barátja, Yuval Abraham. A film azt mutatja be, hogyan próbálja az izraeli kormány erőszakos betelepítéssel elűzni Baselt és a többi palesztint a megszállt Ciszjordánia Masafer Yatta nevű tartományából.

A Nincs más föld, amely bár izraeli-palesztin összefogással született meg, mégis inkább a palesztin nézőpontot mutatja be és az izraeliek felelősségét firtatja. A film bár tarolt a kritikusszövetségnél, ám témája miatt sokáig amerikai forgalmazót sem talált. Végül a nehézségek ellenére sikerült győznie az Oscaron, a díjat átvevő rendezők pedig az este egyik legemlékezetesebb beszédét mondták. Basel Adra úgy fogalmazott: két hónapja született meg a kislánya és csak reménykedni tud benne, hogy rá már jobb élet vár majd, és nem kell folyamatosan rettegnie az izraeli telepesektől, az erőszaktól, a rombolástól. Emellett pedig felszólította a világot, hogy tegyenek valamit az etnikai tisztogatások ellen. Yuval Abraham ezt követően felhívta a figyelmet a Hamász által foglyul ejtett izraeli túszokra is, majd rámutatott: Adrára nézve egy testvért lát, de ők ketten mégsem egyenlőek, mert a rezsim lábbal tiporja a palesztinok jogait.

A fenti videóban a beszédet mondó Adra és Abraham mögött látható a film másik két rendezője, Rachel Szor és Hamdan Ballal – utóbbi az, akit az Oscar-díj dacára március végén megtámadták az izraeli telepesek. Rendezőtársa szerint Ballalt Ciszjordániában érte inzultus: tizenöt maszkos telepes támadt a Masafer Yattában található házára, majd az izraeli katonaság még őt vette őrizetbe. A hírről beszámoló Abraham az X-en közzétett posztjában lincselésről írt – később kiderült, hogy csak rosszul fogalmazott, az angol ugyanis nem az anyanyelve. Mint írta, Ballal a fején és a hasán szenvedett sérüléseket és vérzett is, ezért mentőt hívott; a katonák a mentőkocsiban foghatták el. Később egy videót is közzétett, melyen egy maszkos telepes a területen tartózkodó amerikai aktivistákra támadt – Abraham szerint a támadó ugyanahhoz a társasághoz tartozik, amely Ballalt is megverte. Az aktivisták a Guardiannak arról számoltak be, hogy a telepesek köveket dobáltak, tönkretették Ballal házának víztartáját, kiszúrták a kocsijának kerekét is. A telepesekkel katonai uniformist viselő emberek is érkeztek.

Izraeli-palesztin konfliktus

 
Izraeli katonák őrizetbe veszik Hamdan Ballalt ciszjordániai otthona előtt
Fotó: MTI/AP/Raviv Rose
 

Basel Adra, a film másik rendezője szerint a területen egyre növekszik a palesztinok elleni erőszak, a telepesek szinte naponta intéznek támadásokat ellenük. Szerinte elképzelhető, hogy mindez a Nincs más föld Oscar-díja elleni bosszú része is lehet. Mint elmondta, hiába vannak jelen izraeli katonák is, ők semmit nem tesznek az erőszak ellen, inkább a palesztinokra fognak fegyvert.

Ballalról a támadás után semmit nem lehetett tudni, Abraham azonban március 25-én közzétette, hogy rendezőtársát végül elengedték és hazamehetett a családjához – miután állítása szerint egész este megbilincselve, bekötött szemmel fogva tartották egy katonai bázison, ahol két katona is megverte. Egy nappal később Abraham már az Oscart odaítélő Akadémiát bírálta egy bejegyzésben, amiért nem álltak ki rendezőtársa mellett. Válaszul az Akadémia levelet tett közzé, amelyben bár nem nevezték meg Ballalt, de elítélték a művészek elnyomását és az ellenük folyó erőszakot.

Mint azt az Indiewire kiemelte, a film még mindig rengeteg indulatot kelt; Miami Beach polgármestere például letiltotta a vetítését egy helyi művészmoziban.

(Címlapképünkön: Baszel Adra palesztin újságíró, Racher Szor izraeli operatőr, Hamdan Ballal palesztin aktivista, fotóriporter és Juval Abraham izraeli újságíró, filmrendező a legjobb dokumentumfilmnek járó djjal az Oscar-díjak 97. átadási ünnepségén a Los Angeles-i Dolby Színházban 2025. március 2-án. Az alkotók a Nincs más föld (No Other Land) című filmjükért vehették át az elismerést. Fotó: MTI/AP/Invision/Jordan Strauss)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.