Oscart nyert a palesztin-izraeli dokumentumfilm, most néhányan bosszút álltak rendezőjén

Mikrofilm

A Nincs más föld pár hete nyert Oscar-díjat, ez pedig feltüzelte az izraeli telepeseket, akik megtámadták az egyik alkotóját.

Az idei Oscaron díjazták a Nincs más föld című dokumentumfilmet, ami egy négyfős rendezői kollektíva összefogásából született meg, közülük ketten magában a dokuban is főszerepet játszanak: az egyikük egy Basel Adra nevű fiatal palesztin aktivista, a másik pedig izraeli újságíró barátja, Yuval Abraham. A film azt mutatja be, hogyan próbálja az izraeli kormány erőszakos betelepítéssel elűzni Baselt és a többi palesztint a megszállt Ciszjordánia Masafer Yatta nevű tartományából.

A Nincs más föld, amely bár izraeli-palesztin összefogással született meg, mégis inkább a palesztin nézőpontot mutatja be és az izraeliek felelősségét firtatja. A film bár tarolt a kritikusszövetségnél, ám témája miatt sokáig amerikai forgalmazót sem talált. Végül a nehézségek ellenére sikerült győznie az Oscaron, a díjat átvevő rendezők pedig az este egyik legemlékezetesebb beszédét mondták. Basel Adra úgy fogalmazott: két hónapja született meg a kislánya és csak reménykedni tud benne, hogy rá már jobb élet vár majd, és nem kell folyamatosan rettegnie az izraeli telepesektől, az erőszaktól, a rombolástól. Emellett pedig felszólította a világot, hogy tegyenek valamit az etnikai tisztogatások ellen. Yuval Abraham ezt követően felhívta a figyelmet a Hamász által foglyul ejtett izraeli túszokra is, majd rámutatott: Adrára nézve egy testvért lát, de ők ketten mégsem egyenlőek, mert a rezsim lábbal tiporja a palesztinok jogait.

A fenti videóban a beszédet mondó Adra és Abraham mögött látható a film másik két rendezője, Rachel Szor és Hamdan Ballal – utóbbi az, akit az Oscar-díj dacára március végén megtámadták az izraeli telepesek. Rendezőtársa szerint Ballalt Ciszjordániában érte inzultus: tizenöt maszkos telepes támadt a Masafer Yattában található házára, majd az izraeli katonaság még őt vette őrizetbe. A hírről beszámoló Abraham az X-en közzétett posztjában lincselésről írt – később kiderült, hogy csak rosszul fogalmazott, az angol ugyanis nem az anyanyelve. Mint írta, Ballal a fején és a hasán szenvedett sérüléseket és vérzett is, ezért mentőt hívott; a katonák a mentőkocsiban foghatták el. Később egy videót is közzétett, melyen egy maszkos telepes a területen tartózkodó amerikai aktivistákra támadt – Abraham szerint a támadó ugyanahhoz a társasághoz tartozik, amely Ballalt is megverte. Az aktivisták a Guardiannak arról számoltak be, hogy a telepesek köveket dobáltak, tönkretették Ballal házának víztartáját, kiszúrták a kocsijának kerekét is. A telepesekkel katonai uniformist viselő emberek is érkeztek.

Izraeli-palesztin konfliktus

 
Izraeli katonák őrizetbe veszik Hamdan Ballalt ciszjordániai otthona előtt
Fotó: MTI/AP/Raviv Rose
 

Basel Adra, a film másik rendezője szerint a területen egyre növekszik a palesztinok elleni erőszak, a telepesek szinte naponta intéznek támadásokat ellenük. Szerinte elképzelhető, hogy mindez a Nincs más föld Oscar-díja elleni bosszú része is lehet. Mint elmondta, hiába vannak jelen izraeli katonák is, ők semmit nem tesznek az erőszak ellen, inkább a palesztinokra fognak fegyvert.

Ballalról a támadás után semmit nem lehetett tudni, Abraham azonban március 25-én közzétette, hogy rendezőtársát végül elengedték és hazamehetett a családjához – miután állítása szerint egész este megbilincselve, bekötött szemmel fogva tartották egy katonai bázison, ahol két katona is megverte. Egy nappal később Abraham már az Oscart odaítélő Akadémiát bírálta egy bejegyzésben, amiért nem álltak ki rendezőtársa mellett. Válaszul az Akadémia levelet tett közzé, amelyben bár nem nevezték meg Ballalt, de elítélték a művészek elnyomását és az ellenük folyó erőszakot.

Mint azt az Indiewire kiemelte, a film még mindig rengeteg indulatot kelt; Miami Beach polgármestere például letiltotta a vetítését egy helyi művészmoziban.

(Címlapképünkön: Baszel Adra palesztin újságíró, Racher Szor izraeli operatőr, Hamdan Ballal palesztin aktivista, fotóriporter és Juval Abraham izraeli újságíró, filmrendező a legjobb dokumentumfilmnek járó djjal az Oscar-díjak 97. átadási ünnepségén a Los Angeles-i Dolby Színházban 2025. március 2-án. Az alkotók a Nincs más föld (No Other Land) című filmjükért vehették át az elismerést. Fotó: MTI/AP/Invision/Jordan Strauss)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."