Összekapott Sherlock Holmes és dr. Watson

  • Gera Márton
  • 2018. április 23.

Mikrofilm

Egyre kevésbé valószínű, hogy folytatódik a 21. századba helyezett Sherlock. De lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj.

Tavaly januárban ment le a BBC-féle Sherlock negyedik évada, és egyelőre nem hallani arról, hogy lenne folytatás. Nem mintha a sorozatnak ne az lett volna a védjegye, hogy egy-egy évadra éveket kell várni, most azonban a széria két atyja, Mark Gatiss és Steven Moffat sem beszél újabb epizódokról. Sőt, Gattis tavaly nyáron például azt mondta, hogy immár jöhet más, aki megmutatja, hogyan lehet ma is izgalmassá tenni Arthur Conan Doyle hőseit és kalandjait, ők egy időre valószínűleg hagyják az egészet.

A Watsont alakító Martin Freeman pedig nemrégiben arról beszélt, hogy az utolsó évadok forgatása már egyáltalán nem volt szórakoztató, és szerinte ez a rajongói elvárásoknak köszönhető, melyek miatt már nem volt olyan önfeledt a munka, mint kezdetekben. Való igaz, hogy a Sherlock igazi sikersorozattá nőtte ki magát az évek során, és baromi szexivé tette az egyébként fantasztikus Jeremy Brett-széria után háttérbe vonult detektív karakterét, viszont a rajongókra fogni a gondokat mégsem túl emelkedett. Ezt alighanem a modern Sherlock, azaz Benedict Cumberbatch is így gondolta, aki a The Telegraphnak szánalmasnak nevezte kollégája megjegyzését a rajongói elvárásokról. Szerinte aki ezzel jön, nem akarja reálisan látni a dolgokat, és ő nem érezte, hogy az elvárások nyomást helyeznének rájuk.

via GIPHY

Mindezek alapján nem úgy tűnik, hogy érdemes a Sherlock folytatására várni. Aki pedig látta a negyedik évad befejező epizódjának utolsó képsorait, a Baker Street-i montázst, még inkább egyetérthet ezzel. Ám nem biztos, hogy érdemes szomorkodni a befejezés miatt: a sorozat utolsó két évadán már közel sem érződött a korábbiakhoz hasonló forgatókönyvírói és rendezői bravúr, elfogytak azok a Conan Doyle-történetek, amelyeket a modern korba lehet helyezni, és az alkotók kénytelek voltak saját sztorikat írni, amelyek a jelek szerint nem értek az eredetik nyomába.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.