Összekapott Sherlock Holmes és dr. Watson

  • Gera Márton
  • 2018. április 23.

Mikrofilm

Egyre kevésbé valószínű, hogy folytatódik a 21. századba helyezett Sherlock. De lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj.

Tavaly januárban ment le a BBC-féle Sherlock negyedik évada, és egyelőre nem hallani arról, hogy lenne folytatás. Nem mintha a sorozatnak ne az lett volna a védjegye, hogy egy-egy évadra éveket kell várni, most azonban a széria két atyja, Mark Gatiss és Steven Moffat sem beszél újabb epizódokról. Sőt, Gattis tavaly nyáron például azt mondta, hogy immár jöhet más, aki megmutatja, hogyan lehet ma is izgalmassá tenni Arthur Conan Doyle hőseit és kalandjait, ők egy időre valószínűleg hagyják az egészet.

A Watsont alakító Martin Freeman pedig nemrégiben arról beszélt, hogy az utolsó évadok forgatása már egyáltalán nem volt szórakoztató, és szerinte ez a rajongói elvárásoknak köszönhető, melyek miatt már nem volt olyan önfeledt a munka, mint kezdetekben. Való igaz, hogy a Sherlock igazi sikersorozattá nőtte ki magát az évek során, és baromi szexivé tette az egyébként fantasztikus Jeremy Brett-széria után háttérbe vonult detektív karakterét, viszont a rajongókra fogni a gondokat mégsem túl emelkedett. Ezt alighanem a modern Sherlock, azaz Benedict Cumberbatch is így gondolta, aki a The Telegraphnak szánalmasnak nevezte kollégája megjegyzését a rajongói elvárásokról. Szerinte aki ezzel jön, nem akarja reálisan látni a dolgokat, és ő nem érezte, hogy az elvárások nyomást helyeznének rájuk.

via GIPHY

Mindezek alapján nem úgy tűnik, hogy érdemes a Sherlock folytatására várni. Aki pedig látta a negyedik évad befejező epizódjának utolsó képsorait, a Baker Street-i montázst, még inkább egyetérthet ezzel. Ám nem biztos, hogy érdemes szomorkodni a befejezés miatt: a sorozat utolsó két évadán már közel sem érződött a korábbiakhoz hasonló forgatókönyvírói és rendezői bravúr, elfogytak azok a Conan Doyle-történetek, amelyeket a modern korba lehet helyezni, és az alkotók kénytelek voltak saját sztorikat írni, amelyek a jelek szerint nem értek az eredetik nyomába.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.