Nemes Jeles nem, Lars von Trier visszatérhet Cannes-ba

  • narancs.hu
  • 2018. április 20.

Mikrofilm

Versenyen kívül mutatják be a dán rendező új filmjét.

Némileg meglepő módon a Saul fiát rendező Nemes Jeles László új filmje, a Sunset nem lesz ott a cannes-i filmfesztiválon. Ez azért meglepő hír, mert a 2015-ös mustrán Nemes Jeles elsőfilmes rendezőként kapta meg a nagydíjat (később az Oscar-díjat is megkapta), és ilyen bombasztikus siker után a fesztivál ritkán szokta elengedni egy általa „felfedezett” rendező kezét.

Viszont ott lesz Cannes-ban Lars von Trier új horrorjával, A ház, amit Jack épített-tel. Igaz, versenyen kívül vetítik majd a filmet. Emlékszünk rá: a dán rendezőt 2011-ben nyilvánították persona non gratának, miután Hitlerrel poénkodott egy sajtótájékoztatón.

A cannes-i szervezők ezúttal biztosra mentek: a versenyen kívül vetített filmeknek nincs sajtótájékoztatója.

Egyébiránt Lars von Trier mostanában így néz ki (a videón a koppenhágai egyetem egyik professzora diskurál a mesterrel).

Ezek után nyilván senkit nem lep majd meg, ha a film nagyon para lesz.

Az első teaser sem túl megnyugtató, és itt most nem a vérre gondolok, hanem a kezekre és a tekintetre.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.