Film

Őszintén a legkúlabb

Stanley Nelson: Miles Davis: Birth of the Cool

Mikrofilm

Davis nem egy legenda, hanem sok. Azok is ismerik – mint a jazz sokszoros megújítóját, több halhatatlan zenekar vezetőjét, Charlie Parker és John Coltrane társát –, akik nem hallgatják megbabonázó lemezeit. Noha az Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező, Stanley Nelson rajongója Davis zenéjének, ő is inkább azért csinált róla filmet, mert jó filmet bonyolult személyiségről lehet forgatni.

A rendező alaposságának köszönhetően Davis életének szinte összes hajmeresztő – és rokonszenvesnek csak ritkán mondható – fordulatáról szó esik, így könnyedén elkerüli a kritikátlan heroizálás veszélyeit. A filmben a Miles című híres, szókimondó önéletrajz részletei adják a narratív vázat, s azt a még élő zenész- és élettársak, szemtanúk, leszármazottak és szakértők szavai színesítik. Ezek közül a híres producer, George Wein, valamint Davis első felesége, Frances a legemlékezetesebb – utóbbi például arról beszél, hogy nem a zenéjébe, hanem a trombitás ellenállhatatlan közeledésébe szeretett bele, és csak azután kezdte hallgatni is –, ám a legjellemzőbb kijelentés egy zenésztárstól származik: „Mi nem olyanok akartunk lenni, mint ő, hanem Davisszé akartunk válni.”

A Birth of the Cool lényegre tapintó, jó cím (Davis egyik leghíresebb lemeze is ezt a címet viseli). A trombitás nemcsak a „cool jazz” megteremtője volt, de a „legkúlabb” jazzmuzsikus is, akinek senki sem érhet a nyomába. És ez még úgy is igaz, hogy életé­nek és munkásságának feloldhatatlan ellentmondása, hogy az eleinte mosolytalan és zárkózott, később pedig a kábítószerfüggő és bántalmazó, hálátlan és kíméletlen macsó vonásai ugyancsak felsejlenek az Ascenseur pour l’échafaud, a Some Day My Prince Will Come, vagy a Porgy törékenységet és sebezhetőséget, reményt és szorongást, magányt és szerelmet sejtető hangjai mögött.

Ezért is kár, hogy az informatív képsorok néha olyanok, mintha a rendező a leckét mondaná fel, túl sok a megszólaló, a zenei idézet – a filmben elhangzó 48 zeneszámrészletet teljes hosszában kitették a nagy fájlmegosztókra is –, nem beszélve arról, hogy a kétórás filmben a faji konfliktusok tárgyalása is kellő hangsúlyt kap. (Ezért különösen fájó, hogy a magyar feliraton a „constraints of race” – faji korlátok – kifejezést „versenykényszernek” olvashatjuk.) Stanley Nelson ezzel együtt is őszintén és lényegretörően meséli el a történetet, melyet az is megért, aki semmit nem tudott eddig Miles Davisről. Mégis lehet, hogy jobban jártunk volna, ha a sok-sok érdekes anyagból egy dokumentumfilm-sorozat születik.

Forgalmazó: Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.