Ha Peter Jacksonnak beakad valami, akkor hosszú-hosszú ideig nem ereszti el a témát. Karrierje kezdetén a horrorfilmekre pörgött rá (Ízlésficam, Hullajó!, Törjön ki a frász!); majd több mint másfél évtizedet áldozott az életéből J. R. R. Tolkien műveinek vászonra adaptálására. Most pedig már hosszú ideje a The Beatles áll figyelmének középpontjában. Három éve mutatták be Get Back című maratoni, többrészes dokumentumfilmjét a Let It Be album készítéséről (kritikánk ide kattintva olvasható), majd John Lennon egy régi demofelvételét túrta elő és újította fel, amiből megszületett a Now and Then – évtizedek óta az első eredeti Beatles-dal, ami még videóklipet is kapott.
Az újkori beatlemániának azonban nincs vége: Jackson ezúttal Michael Lindsay-Hogg 1970-es, Let It Be című dokumentumfilmjét újította fel. Ennek számtalan kimaradt jelenetét felhasználta már a Get Backben is, innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne a bandáról szóló talán legismertebb dokut is leporolni.
„Nagyon szerencsésnek mondhattam magam, hogy felhasználhattam Michael kivágott jeleneteit a Get Backhez – mindig úgy gondoltam, hogy a Let It Be-hez is szükség van ahhoz, hogy a Get Back-sztori teljes legyen” – fogalmazott közleményében Peter Jackson. „Ma már úgy gondolok minderre, mint egyetlen, epikus történetre, amely öt évtized után végre teljessé vált. A két projekt támogatja és felerősíti egymást: a Let It Be a Get Back csúcspontja, míg a Get Back létfontosságú, hiányzó kontextust nyújt a Let It Be-hez. Michael Lindsay-Hogg végig kedves és segítőkész volt, amíg a Get Backet készítettem, és úgy helyes, hogy az ő eredeti filmjéé legyen az utolsó szó – sokkal jobban szólva és kinézve, mint anno 1970-ben” – tette hozzá.
A Let It Be a 80-as évek óta legális formában gyakorlatilag elérhetetlennek számít, DVD-n soha nem jelent meg, a különböző videófeltöltőkön elérhető változatok pedig jellemzően VHS-átiratok. Rendezője, Michael Lindsay-Hogg főleg tévéfilmekről és -sorozatokról ismert, két Emmyre és négy BAFTA TV-díjra is jelölték – utóbbit egyszer el is nyerte az Utolsó látogatás című 1981-es minisorozatért, amiben a fiatal Jeremy Irons szerepelt. Rendezett videoklipeket a Beatlesnek, a Rolling Stonesnak és Whitney Houstonnak is. Legismertebb munkája azonban máig a Let It Be, amelyről némi keserűséggel így nyilatkozott: „A dokumentumfilm elkészült 1969 októberében-novemberében, de csak 1970 áprilisában jött ki. Egy hónappal a megjelenés előtt a Beatles hivatalosan is feloszlott. Szóval az emberek szomorúsággal a szívükben, úgy mentek megnézni a Let It Be-t, hogy közben azon járt az eszük, hogy soha többé nem látják újra együtt a bandát. Ez pedig a film fogadtatására is árnyékot vetett.” Ma már azonban szerinte sokkal inkább értékelni tudjuk a zenekari tagok örömét, lelkesedését, azt, milyen izgatottan készültek a legendássá vált tetőkoncertre (a zenekar 1969. január 30-án adta utolsó koncertjét a londoni Apple stúdió épületének tetején).
Lindsay-Hoggot lenyűgözte, hogy Jackson mire volt képes az ő régi felvételeivel a Get Backben, és elismerően nyilatkozott arról is, hogyan újította fel az ő Let It Be-jét. „Úgy fog kinézni, ahogy 1969-ben vagy 1970-ben is szerettük volna, habár a kérésemre Peter egy kissé filmszerűbb megjelenést kölcsönzött neki, mint a Get Backnek, kicsit modernebb, digitálisabb külsőt” – magyarázta. Azt is elárulta, hogy Jackson már a Get Back-projekt kezdetén felkereste és lobbizott azért, hogy adják ki újra a dokumentumfilmet. A felújítások mellett azonban Jackson már azzal az ötlettel is kacérkodott, milyen lenne az eredeti hangsávokból új Beatles-dalokat létrehozni.
A felújított Let It Be május 8-án érkezik a Disney+-ra.
