Film

Lámpaoltás előtt

Peter Jackson: The Beatles: Get Back

Kritika

Sokan gondolhatják, hogy semmi újat nem lehet mondani a Beatlesről. Ez a tézis most megdőlt: Peter Jackson háromrészes tévésorozata, a Get Back olyan közelségbe hozza a zenekart, amit legfeljebb azok élhettek át, akik ténylegesen ott voltak a környezetükben. Az összesen 468 percnyi filmanyag rendkívül őszinte betekintést nyújt a Beatles késői, problémákkal gazdagon tarkított korszakába, és számos meglepetéssel szolgál.

A zenekar 1968 októberében fejezte be cím nélküli dupla lemezének felvételeit, amelyet azóta is csak Fehér Albumként emlegetnek. A közel fél évig tartó munka alaposan lefárasztotta a tagokat, számos dalban csak a szerző hallható. Nem véletlen, hogy az 1966-os Revolver óta a Beatles első számú zenei irányítójának számító Paul McCartney – talán amiatt, hogy ne széledjenek szét – 1969. január elejére összehívta az együttest, hogy egy egy hónapos session-maraton keretében tévéfilmet forgassanak, lemezt készítsenek, végül pedig adjanak egy rendhagyó koncertet.

Utólag egyértelmű, hogy elsietett kezdeményezés volt: a harmincszámos Fehér Album után lényegében dalok nélkül érkezett az együttes a számukra ismeretlen, hodályszerű Twickenham Studióba. A megbízott amerikai filmrendező, Michael Lindsey-Hogg nem tudta kezelni a helyzetet, ráadásul a Beatles addigi hanyatlásának tanúja, George Martin producer lepasszolta a munkát a nála jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb Glyn Johnsnak. A zenészek gyakran veszekedtek, és a hangulat csak azután javult, hogy az együttes átköltözött az Apple lemezcég otthonosabb székházába. De a tévéműsorból nem lett semmi, nem készült a lemezhez elég új dal sem, a mindenféle szokatlan koncerthelyszínek helyett – óceánjáró gőzös, római amfiteátrum stb. – pedig az Apple-székház tetején adott rövidke koncertet a Beatles.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.