Film

Queen & Slim

  • SzSz
  • 2020. július 25.

Mikrofilm

Apróbb közlekedési kihágás után villan a reflektor és felzúg a jellegzetes rendőrsziréna – ha feketék vagyunk, a statisztika szerint életveszélyes a szituáció.

Queen harcos lelkületű ügyvéd, aki egy fáradt nap után nem vágyik másra, csak egy kellemes estére a frissen megismert, hozzá képest szelíd lelkületű Slimmel – a randi olyannyira unalmas és ártalmatlan, hogy szexről és egyéb őrültségekről szó sem eshet. Elég azonban egy szabálytalan sávváltás, és elszabadul a pokol: a rendőr gyanakodni kezd a fekete párra, az igazoltatásból gyanúsítás, majd előállítás lesz, szó szót, esemény eseményt követ, előkerül a pisztoly is, s kétszer el is dördül. A rendőr holtan esik össze, a párosnak menekülnie kell.

A Bonnie és Clyde óta gazdag hagyománya van a vidéki Amerikát átszelő törvényen kívülieknek, de Melina Matsoukas rendező elsősorban a műfaj másik klasszikusából, a Thelma és Louise-ból merített. Míg azonban Geena Davis és Susan Sarandon az egész, elnyomó macsó amerikai társadalommal szállt szembe, addig Queen és Slim nem akar mást, csak túlélni. Olyannak lenni, mint bárki más: vacsorázni, beszélgetni, majd nyugodtan hazavezetni. Épp ezért a mozi az elődeitől eltérően nem igyekszik nagy társadalmi tablót rajzolni. A fókusz mindvégig az egyébként kiválóan működő pároson marad. A Black Lives Matter-megmozdulások ugyan fájdalmas aktualitást kölcsönöznek a látottaknak, de a Queen & Slim megelégszik azzal, hogy bemutat egy állapotot, mely már évtizedek óta fennáll. Ma sem ölnek meg több feketét, de már több esetről készül felvétel.

Elérhető az Amazon Prime Videón

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.