Film

Tigertail – A mi történetünk

  • SzSz
  • 2020. július 25.

Mikrofilm

Alan Yang a Városfejlesztési osztály írójaként robbant be, de igazán ismertté a Master of None című sorozattal vált, melyet a főszerepet is játszó Aziz Ansarival közösen jegyez; az indiai származású Ansari és a tajvani gyökerű Yang voltak az első ázsiai-amerikai írók, akit elnyerték az Emmy-díjat. Az egyedi hangvételű dramedy párját ritkító érzékenységgel mutatta be a nagyvárosi harmincasok talajvesztését – a sorozat egyik része a hősök bevándorló szüleiről szólt. Yang a Tigertaillel lényegében ezt az epizódot bővítette mozifilmmé – csak a komikus hangvételt líraira cserélve.

A Tigertailben az óhaza hagyományai, az Újvilág elvárásai és az alkalmazkodás között őrlődő bevándorlólét jelenik meg, mindehhez a keretet pedig egy évtizedes szerelmi dráma adja. Pin-Jui hiába szeret bele Yuanba, a köztük lévő társadalmi szakadék miatt nem lehetnek együtt – így inkább a főnökének lányát, Zhenzhent veszi feleségül, akivel az Egyesült Államokba költöznek egy jobb élet reményében. Az amerikai álom helyett azonban csak megélhetési és magánéleti nehézségek várnak rájuk, kénytelenek rájönni, hogy sehogy sem illenek össze. Közben egy másik idősíkon is pörögnek az események: ebben az idős, immár elvált és magányos Pin-Jui látszólag szeretet nélküli kapcsolata elevenedik meg lányával.

Az évtizedeket átívelő film szemérmesen ügyel arra, hogy minden pillanatban intim maradjon: nincsenek érzelemkitörések, heves veszekedések vagy forró szerelmi jelenetek, a történelmi hátteret is egyetlen apró gyermekkori epizód hivatott ábrázolni.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.