Robert Redford örökre visszavonul a színészettől, de utoljára még rendesen odateszi magát a vásznon

  • Gera Márton
  • 2018. június 6.

Mikrofilm

Egy bankrablós filmmel búcsúzik a 81 éves színész–rendező.

Két éve jelentette be egy interjúban Robert Redford, hogy nemsokára visszavonul a színészettől. Akkor arról is beszélt, hogy már csak a másik hobbijának, a festegetésnek szeretne élni, bár azért utalt rá, hogy a rendezést valószínűleg továbbra sem hanyagolja. Redford egyébként őszintén beszélt arról, hogy mi a baja a színészettel: azt mondta, már fárasztják a forgatások, hogy jelenetről jelenetre a topon kell lennie.

Úgy tűnik tehát, hogy az Egyesült Államokba szeptember végén érkező The Old Man and the Gun lesz Redford búcsúfilmje. A film „majdnem igaz” történetet mesél el, és egy bűnőző áll a középpontjában, aki 70 évesen megszökik a börtönből, hogy hallókészülékkel a fülében bankrablásba kezdjen. Hogy Forrest Tuckernek a valóságban volt-e hallókészüléke, nem tudni, az őt alakító Redford mindenesetre ilyen szerkezettel járja majd az útját a filmben, amelynek a most megérkezett előzetes alapján az egyik legjobb jelenete az lesz, melyben Redford szépen elmagyarázza, hogyan kell bankot rabolni.

THE OLD MAN & THE GUN | Official Trailer [HD] | FOX Searchlight

THE OLD MAN AND THE GUN is based on the true story of Forrest Tucker (Robert Redford), from his audacious escape from San Quentin at the age of 70 to an unprecedented string of heists that confounded authorities and enchanted the public.

A The Old Man and the Gunt David Lowery rendezi, aki csinált már egy aranyos mesefilmet szintén Robert Redforddal (Elliott, a sárkány), de tavaly elkészítette a Kísértettörténetet is, ami horrornak álcázza magát, pedig valójában egy remek romantikus dráma Rooney Marával és Casey Affleckkel.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.