Robert Redford örökre visszavonul a színészettől, de utoljára még rendesen odateszi magát a vásznon

  • Gera Márton
  • 2018. június 6.

Mikrofilm

Egy bankrablós filmmel búcsúzik a 81 éves színész–rendező.

Két éve jelentette be egy interjúban Robert Redford, hogy nemsokára visszavonul a színészettől. Akkor arról is beszélt, hogy már csak a másik hobbijának, a festegetésnek szeretne élni, bár azért utalt rá, hogy a rendezést valószínűleg továbbra sem hanyagolja. Redford egyébként őszintén beszélt arról, hogy mi a baja a színészettel: azt mondta, már fárasztják a forgatások, hogy jelenetről jelenetre a topon kell lennie.

Úgy tűnik tehát, hogy az Egyesült Államokba szeptember végén érkező The Old Man and the Gun lesz Redford búcsúfilmje. A film „majdnem igaz” történetet mesél el, és egy bűnőző áll a középpontjában, aki 70 évesen megszökik a börtönből, hogy hallókészülékkel a fülében bankrablásba kezdjen. Hogy Forrest Tuckernek a valóságban volt-e hallókészüléke, nem tudni, az őt alakító Redford mindenesetre ilyen szerkezettel járja majd az útját a filmben, amelynek a most megérkezett előzetes alapján az egyik legjobb jelenete az lesz, melyben Redford szépen elmagyarázza, hogyan kell bankot rabolni.

THE OLD MAN & THE GUN | Official Trailer [HD] | FOX Searchlight

THE OLD MAN AND THE GUN is based on the true story of Forrest Tucker (Robert Redford), from his audacious escape from San Quentin at the age of 70 to an unprecedented string of heists that confounded authorities and enchanted the public.

A The Old Man and the Gunt David Lowery rendezi, aki csinált már egy aranyos mesefilmet szintén Robert Redforddal (Elliott, a sárkány), de tavaly elkészítette a Kísértettörténetet is, ami horrornak álcázza magát, pedig valójában egy remek romantikus dráma Rooney Marával és Casey Affleckkel.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.