A háztájiban sokféle humor megterem, ott vannak a kecskerímek, az ökörködés formái és a válogatott baromságok, de már egy ideje a vicces bárányságokra is rá vagyunk kattanva. Azóta biztosan, hogy Nick Park meggyurmázta Shaun és nem kevésbé gülüszemű fajtatársainak alakját. És amióta így tett, azóta egy kicsit jobb az emberiségnek – ez a derűs világjobbítás amúgy is jellemző majd’ minden, gyurmából (az igényesebbek kedvéért: stop motion animációval) készült, Park kézműves stúdiójából, a bristoli Aardmanból kikerülő alkotásra. Az, hogy most egy hátulgombolós űrlény landol a baromfiudvar közelében, akinek szókincse („zum-zum”) messze meghaladja a többi szereplőét, tulajdonképpen mellékes, mert már a gyapjasok napi ügymenetétől jobb kedvünk támad. Ez főleg abban merül ki, hogy a maguk megejtő módján keverik a bajt Moszatvégen, aminek főként felettesük, Bitzer kutya és gazdája látja kárát. A bristoli humor lehet ludas benne, hogy a farm kissé fogalmatlan ura főleg alsónadrágban rohangál – vajon kire szignálhatták az Aardmanban e kissé ódivatú alsó megformálását? Hasonló kérdést vet fel a gyurma sült krumpli esete is – tele a film ilyen moszatvégi talányokkal és persze egy csomó jó poénnal. Kedvencünk „a bika a porcelánboltban” geg és még sorolhatnánk, amíg lemegy az istálló fölött a gyurmanap. Shaun új kalandjánál kevés derűsebb másfél órát kínált idén a filmvilág – éppenséggel nem egy báránytól vártuk, hogy maga mögé utasítsa fél Hollywoodot, de ha már így esett, csak annyit fűznénk hozzá lelkendezve: zum-zum!
Forgalmazza a Mozinet
