Shelley Duvall 20 év után ismét filmben szerepel

  • narancs.hu
  • 2022. november 4.

Mikrofilm

A Ragyogás sztárja 2002-ben vonult vissza, egy független horror kedvéért most visszatér.

Scott Goldberg rendezőként 17 projektet jegyez, melyek többsége rövid- és dokumentumfilm. Valószínűleg most készülő munkája se keltene nagy feltűnést, a The Forest Hills című horrorjához azonban sikerült egy igazi legendát szerződtetnie:

az egyik szerepet ugyanis Shelley Duvall alakítja majd.

A film egy férfiről szól, aki épp az erdőben túrázik, amikor fejsérülést szenved, ettől pedig rémálomszerű víziók kezdik kínozni. A főhőst Chiko Mendez játssza, Duvall pedig az anyja szerepében tűnik majd fel. Az eszét vesztő főszereplő látomásában ugyanis szülője is felbukkan.

Duvall legismertebb szerepét talán a Ragyogásban játszotta Wendy Torrance-ként. Emellett feltűnt a McCabe és Mrs. Millerben, az Annie Hallban, a Popeye-ben és az Időbanditákban. Kétszer jelölték Emmyre különböző animációs és gyerekműsoraiért. A filmezéstől 2002-ben vonult vissza, a Manna from Heaven című komédia óta nem is szerepelt semmiben. 2016-ban azonban azzal került a hírekbe, hogy interjút adott az egyébként is rengeteget kritizált Dr. Phil című talkshowban. Az adásban olyan zavartnak tűnt, hogy sokan attól tartottak, mentális betegségben szenved, a műsor alkotói pedig kihasználták ezt. Tavaly a The Hollywood Reporterben jelent meg a színésznőről egy portré, ami már sokkal szebb és összeszedettebb képet festett róla.

Kérdés, a nem túl ismert rendezőnek mivel sikerült rávennie a színésznőt a visszatérésre. Csak reménykedhetünk benne, hogy Dr. Philtől eltérően nem igyekszik majd kihasználni Duvall állapotát. Az mindenesetre beszédes, hogy a film további szerepeiben olyan, egykor ugyancsak szebb napokat látott színészek bukkannak majd fel, mint Edward Furlong (Terminátor 2. – Az ítélet napja; Amerikai história X) és Dee Wallace (E.T., a földönkívüli; Cujo).

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.