„Átadták Kijevben az Ukrán Tudományos-Technikai Információs Intézet új épületét. Az intézet feladata, hogy gyűjtse és tudományosan rendszerezze a szovjet és a külföldi kutató és tervező munkák adatait. Az információkat gépek segítségével dolgozzák fel. Az elektronikus információs szolgálat a köztársasági vállalatok és intézmények rendelkezésére áll. Az intézetben különleges szerepet játszik a könyvtár, ahol jelenleg több mint 2 millió különféle forrás: könyv, folyóirat, árjegyzék, ismertetés, valamint szovjet és külföldi katalógus található. Az intézet több, mint 1500 katalógust, tárgymutatót, szemlét ad ki és küld szét az előfizetőknek” – írta 1973. április 13-án a Műszaki Világ című lap a legújabb szovjet csodáról, s a rövidke szöveghez mellékelt fotón egy jellegzetes, ám megbolondított korabeli épület látható, a tetejére ugyanis hatalmas repülő csészealjat építettek vasbetonból. Azonban a cikkben nem esik szó sem az építménytől, sem a tervezőjéről Florian Jurijevről. Pedig az 1929-ben, a GULAG-on született építész valóságos polihisztor volt. Apja ukrán biológus (politikai elítélt), anyja helyi őslakos volt. Az ifjú Florian Iljics mégis az Irkutszki Művészeti Főiskolára került a háború után, ahol zenét és festészetet tanult. Ugyanezt folytatta későbbi, kijevi tanulmányai során is, kiegészítve az építészettel és a grafikával. És ehhez jött még, hogy verseket írt, és nemcsak hegedülni, de hegedűt készíteni is tudott… Ráadásul Jurijev kifejezetten magas szinten művelt mindent, amihez hozzáért, így nem csoda, hogy miután befejezte egyetemi tanulmányait, a „művészetek szintézisét” próbálta megteremteni a színek, a fény, a matematika és a zene felhasználásával. Kidolgozott egy elméletet arra vonatkozóan, hogy a színek hogyan érzékelhetők, és hogyan feleltethetők meg a zenei hangoknak. Ennek ellenére szinte kizárólag építészként foglalkoztatták, első terve 1956-ban született. Nemcsak számos kijevi épület fűződik a nevéhez, de ő tervezte meg a város modern címerét is. Emiatt csak a második legismertebb műve az Ukrán Tudományos-Technikai Információs Intézet a repülő csészealjjal.
Egy ilyen különleges építmény a világ bármely pontján a város szimbólumává válik, s átadása idején vélhetően Kijevben is hasonlóan gondolkodtak a tarilkáról (repülő csészealj), ahogy arrafelé nevezték. Csakhogy az épület kivitelezése már cseppet sem volt olyan precíz és nívós, amilyenek a tervek voltak. Hiába volt a tarilka tudományos előadások, színházi programok, hangversenyek és filmvetítések helyszíne, s egyúttal a város büszkesége, pár év alatt nagy fokú rohadásnak indult, és a független ukrán állam fővárosi vezetése sem tudott (talán nem is akart) mit kezdeni vele.
Oleksiy Radynski Florian szerint a végtelen című filmjének jellegzetes epizódja, hogy kiderül, a nézőtér falát borító – és Jurijev akarata ellenére készült – szocreál szekkó restaurációja a kilencvenes évek elején abban merült ki, hogy a sarló-kalapácsos szovjet zászlót átfestették az ukrán sárga-kékre. De Radynski filmjének nem az az elsődleges célja, hogy kigúnyolja a szovjet építészetet, még csak nem is az, hogy Jurijev páratlan élettörténetét vászonra vigye.
A Florian szerint a végtelen a maga módján ugyan portréfilm, de fókusz az aktualitáson van. Ami a 90 éves építész utolsó és utolsó előtti nagy csatája.
A súlyos betegséggel, de mindenek előtt egy ingatlanbefektetővel, aki a „repülő csészealj” köré bevásárlóközpontot álmodott, ezért az egész környéket a saját képére akarja formálni.
Ha abból indulunk ki, hogy befektető egyúttal kulturális főember, talán nem is lenne ok az aggodalomra, ám az azeri „királyi” családból származó Vagif Alijev kulturális és turisztikai miniszter meglehetősen tágan értelmezi a kultúra fogalmát – különösen üzletemberként. És nem igazán van elragadtatva attól, hogy az agg építész nem veszi jó néven rekonstrukciós elképzeléseit. Nem áruljuk el, hogy Jurijev és Alijev csatája hogyan alakul, ki lesz a győztese, lesz-e győztese, Oleksiy Radynski filmjéből úgyis kiderül.
A Florian szerint a végtelen című filmet a 19. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében, november 10-én 21.15 órai, 15-én pedig 18.15 órai kezdéssel vetítik a Toldi mozi kistermében, november 12-én pedig 18.30-tól a Kino kistermében.
A fesztiválról a Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.
