DVD

Sirály

  • - kg -
  • 2019. április 7.

Mikrofilm

Bizonyára Moszkvában, a Baszmannaja utcában is nagy dolgok voltak készülőben, de New Yorkban, a Plaza Hotel közelében sem voltak tétlenek a népek: dacára az álmos vasárnap délutánnak és a mélabúsan csepegő esőnek (csepp-csepp – bizony, így esett, cseppenként), manhattani nyugdíjasok hada várta az ajtónyitást a Paris Theatre előtt. A patinás filmszínházban, mely oly sok mélabús esőt látott, nem ingyenebédet, hanem Csehovot adtak, az új amerikai Sirályt – ízléses kivitelben, egy kevés vérrel (elsül, aminek el kell sülnie), sokféle angolsággal és elhanyagolható számú szamovárral. A helyi nyugdíjasok örömmel fogadták a Csehov–Angol/Angol–Csehov szótárat betéve tudó sok-sok hírességet, elismerő morajlás (vagy csak a hangrendszer hibája?) fogadta Annette Bening belépőjét Arkagyinaként, és még a leghátsó sorban is többen felismerték Nyina szerepében azt az érdekes arcú lányt (Saoirse Ronan – legutóbb a Ladybirdért jelölték Oscarra) a tudod, abból a miből is. A drámai csendeket csak itt-ott verte fel a horkolás zaja, egyszóval minőségi délután volt, Trepljov is olyan szépen tartotta homlokához a puskát – őt a becsületes képű, rezervált brit fiatalemberekre szakosodott Billy Howle adta, becsületes képpel, angolosan (ez nemzetközi koprodukciókban az oroszos megfelelője). Kint a csepegés, bent a pedáns oroszozás – oly szép ez, balzsam a lélekre. De nem a magyar lélekre, mert azt örökre megrontotta a nagy szilveszteri Három nővér-paródia, ami óta minden szépelgő Csehov láttán nem lehet másra, csak a Baszmannajára gondolni, jól megnyomott b-vel.

Forgalmazza a Bontonfilm

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.