Spielberg kedvenc színésze a Narancsnak: "Semmelweis az emberiség nagy hősei­nek egyike"

Mikrofilm

A Kémek hídjáért Oscar-díjat kapott, most Semmelweis életéről készít darabot. Mark Rylance-szel beszélgettünk.

Ő volt a kém Spielberg filmjében, a Kémek hídjában, amiért Oscar-díjat kapott, és ő volt Thomas Cromwell a Farkasbőrben c. sorozatban. Jelenleg A chicagói 7-ek tárgyalásában látható, és ha levonul a vírus a színről, Mark Rylance Semmelweis Ignácként lép színpadra egy saját elképzelésein alapuló darabban. A magyar doktor „hozta össze” a beszélgetésünket is.

Az interjút Köves Gábor készítette, a  teljes szöveg a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

false

 

Fotó: MTI

Magyar Narancs: Közéleti kérdésekben is hallatja a hangját, aktivistaként is tevékeny. Az a publicitás, amivel az Oscar-díj megnyerése jár, segíti ezeket az ügyeket?

Mark Rylance: Érdekes, hogy az Oscar-díj többet jelent az embereknek, mint a lovagi cím, amit idehaza kaptam. Nem igazán fektettem energiát abba, hogy megkapjam az Oscart, jobb dolgom is volt annál, mint hogy részt vegyek a felhajtásban. Kínos, hogy az embereknek kampányolniuk kell, mindenféle vacsorákon hízelegni, hogy díjakat nyerjenek. Nevetséges! Olyan, mintha a maratont futnád, de minden 10 mérföldnél megállnál és meghívnád egy italra a versenybírókat és vicces történetekkel szórakoztatnád őket. Hogy ezzel bizonyítsad, te vagy a megfelelő ember a maraton megnyerésére. Amiben sokat segít az Oscar, az a felkészülés, most épp egy munkásosztálybeli szerepre készülök, és így, hogy ismerik a filmjeimet, könnyebben megnyílnak nekem az emberek, sőt örülnek, hogy én játszom az apjukat.

(...)

MN: Több filmet is forgatott Spielberggel. Amikor ráakadt Semmelweis alakjára, nem gondolta, hogy remek Spielberg-hős lehetne belőle?

MR: Említettem Stevennek, de egyelőre még tökéletesítjük a darabot. De amikor elnyeri végső formáját, elküldöm neki, s meglátjuk, mit gondol. Nagyon szereti az underdogsztorikat. Filmen jobban is megélne a történet, mint egy sorozatban. Persze készült már film Semmelweisről, láttam is részleteket a magyar filmből (Tóth Endre 1940-es filmje – a szerk.), de érdemes újra elmesélni, különösen most. Doktor Semmelweis az emberiség nagy hősei­nek egyike. Egy nehéz természetű hős.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.