Stephen Fry: "leginkább egy joghurttal töltött szemetes­zacskóra hasonlítok"

Legutóbb jó ismerőseiről, a görög istenekről írt könyvet, a Mítosz nemrég jelent meg Kisantal Tamás fordításában magyarul. Olümposzi istenekről, John Cleese-ről, a komolyan vehetetlen mindenhatóról és a pesti viccekről is szót váltottunk.

Magyar Narancs: A könyvében töredelmesen megvallja, a Monty Python Sajtbolt-szkeccsében találkozott először Terpszikhoré nevével. Vannak más Python-szkeccsek, amelyek hozzájárultak az általános műveltsége gyarapításához?

SF: Kezdeti Proust-tudásom túlnyomó részéhez a Python Országos Proust-összefoglaló verseny című szkeccséből jutottam hozzá. Az egyetemig kellett várnom, hogy mélyebbre ássak a témában.

MN: Nem lombozza le, hogy a Monty Pythonból John Cleese beállt a Brexit-pártiak közé?

SF: Nagyon szomorú, hogy John Brexit-párti lett. Különösen, hogy élete legnagyobb részét az eurofil pártok legeurofilebbike, a Liberális Demokraták tagjaként és hangos szószólójaként töltötte.

MN: Visszatérve a görög istenekhez, ön melyikükben ismer leginkább magára, úgy a külsőségek, mint a belső értékek tekintetében?

SF: Szeretném azt mondani, Athénére hasonlítok, de sajnos híján vagyok az ő nagy bölcsességének. A belsőségek tekintetében nagy valószínűséggel Hermészhez állok közel, noha teljes egészében nélkülözöm azt a pajkos bájt, amit a megjelenése sugároz. Mert ami a külsőségeket illeti, leginkább egy joghurttal töltött szemetes­zacskóra hasonlítok, és csak egy istenség van, aki pont így fest. És őt Szilénosznak hívják. (...)

 

Fotó: Flickr/Marco Raaphorst

MN: Egy kérdést mindenképpen fel kell tennem a magyar felmenőiről. Anyai nagypapájától, aki magyar-zsidó volt, hallott esetleg pesti, Kohn és Grün vicceket?

SF: Emlékszem, ő mesélte nekem, hogy a magyar zsidó az egyetlen olyan ember a világon, aki a forgóajtón utánad megy be, de előtted jön ki.

Fry ezen felül még ellőtt pár zsidó viccet, de beszélt arról is, hogy fiatalkorában miért került börtönbe, hogyan élte meg, hogy vallásgyalázás miatt nyomozás indult ellene, és arra is ad valami választ, hogy a titkosszolgálatok próbálták-e beszervezni a Cambridge-i egyetemen. A lapot, benne az interjút keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt.

Karácsonyi rebellió

Nyomtatott újságot olvasni luxus. Nem annyiban áll csak, hogy végig görgetsz a harsány címeken, s adott esetben rákattintasz egy tízmondatos közlésre. Ajándékozz magadnak és környezetednek némi könnyen elérhető luxust a Magyar Narancs karácsonyi dupla számával!

Mert az tele van minden jóval, de főként egy rakás át- és továbbgondolásra érdemes újságcikkel.

• Vitray Tamás életműinterjújában a holocausttól jutunk el a népszerűség csúcsaiig, és hetvenes évek budapesti éjszakájának erotikájáig.
• Kitudhatjuk az ellenzék mélyen őrzött, vagy éppen ellenkezőleg napnál is világosabb titkait.
• S módunk nyílik megismerkedni a Putyilov gyár trolljaival: így dolgoznak Putyin elvtárs seregei.
• Nem mellesleg azt is megtudjuk, hogy mi vár Németországra Angela Merkel után.
• Tekintsük át együtt a magyar ifjúságügy helyzetét, s ha már itt tartunk, az sem piskóta, amit Tamás Gáspár Miklósle mer írni a mai fiatalokról szóló esszéjében: ilyet a múlt század hatvanas éveinek galeri- és farmernadrág-vitája óta biztosan nem olvastunk!

Olyan emberek adtak interjút a karácsonyi Magyar Narancsnak, mint Komoróczy Géza, aki a birodalmak bukásáról értekezik, John Savage meg arról, hogy milyen volt szőkesége. Babarczy Eszter, Stephen Fry, Bujdosó János vagy éppenséggel Vattay Gábor fizikus is elmondja a magét. Lapozzon bele velünk a New York Times lamúrrovatába!

És ha folytatnánk ezt a felsorolást, soha nem érnénk a lap aljára: amit felsoroltunk, az csak a jéghegy csúcsa. Egyáltalán, vegyen pár karácsonyi Magyar Narancsot magának és a szeretteinek, mert a gondolkodás, a kényelem, az odafigyelés manapság a legnagyobb luxus!