Film

Szép csendben

  • 2019. december 21.

Mikrofilm

Kedves a bácsi. A vidéki gimnázium országosan elismert zenekarának vezetője megbecsült szakember, tanítványai lelki rezdüléseire érzékeny pedagógus. (Máté Gábor hibátlanul egyensúlyoz a tanítói karizma és a narcisztikus tenyérbe mászás mezs­gyéjén.) Talán kissé érzékenyebb is a kelleténél. A tehetséges ifjú csellistát nem egészen atyailag ölelgeti, amikor az apahiányos kamasz lány a nyakába borul, s a különórákban testet öltő figyelem sem csak a vonókezelés tökéletesítésének szól. A film egyértelműen sejteti a föl-le járó vonók képi párhuzamával, hogy mi egyébre kell itt gondolnunk. A kiszolgáltatott lány helyett bizalmas barátja – a zenekar vezető hegedűse, akinek karrierjét éppen a mester egyengetné – próbál fellépni a köztiszteletben álló tanárral szemben.

A Nagy Zoltán rendezte film leg­inkább ismeretterjesztő munkaként működik. Benne van a legtöbb információ a (főleg érzelmi) hatalommal való visszaélés, az ebből szinte észrevétlenül kialakuló molesztálás, abuzálás természetéről. Aki megnézi, bólint, igen, ez kérem, rettenetes.

Drámának viszont igen takaréklángra állított, társadalombírálatnak felszínes a Szép csendben. Legfőbb dramaturgiai mozgatórugója a suspense, a kibontakozás kétértelműsége, és az információ-visszatartás a történések voltaképpeni természetéről. Csakhogy itt nagyon is egyértelmű dolgok zajlanak, még ha azokat nem is látjuk, ami pedig végül kiderül, az kezdetben sem volt kétséges. (Ha netán mégsem volna igaz, amit a lány a tanárról állít – ez volna a termékenynek szánt bizonytalanság, hogy csak állít, de sosem látjuk –, akkor kéne valami motivációt keríteni ehhez a játszmához. Mivel ilyenről szó sincs, a helyzet egyértelmű.) Ahhoz, hogy a történet mégis az ártatlanság–naivitás–tájékozatlanság tengelyében bontakozzon ki, tudatosan figyelmen kívül kellett hagyni a kort, amelyben elvileg lejátszódik. A filmben szereplő kamaszok mintha a nyolcvanas évekből érkeznének. Világképüket internet-, Face­book- és hasonló tartalmak nem befolyásolják, a virtuális világ vagy a tömegkultúra szerepe életükben nulla, szexualitásuk az illedelmes beszélgetésig vagy az arcpirulást okozó, tétova tapizásig terjed, a főhős fiú simán jöhetne a Pál utcából vagy lehetne Matula bácsi gyámolítottja a Tüskevárban. A kamaszközeg – ezen belül is a ­bullying és az abúzus – érzékeltetése terén ennél jóval hitelesebb és szókimondóbb filmekhez (Schwechtje Mihály: Remélem legközelebb sikerül meghalnod, Hartung Attila: FOMO) képest megtett hátralépésre nem magyarázat sem a vidékiség, sem a zeneiskolai élet (feltételezett) értékközpontúsága.

A film társadalomkritikai állításai még vérszegényebbek. A cím nem csupán az országos versenyen előadott klasszikus mű elvárt interpretációjára vonatkozik, hanem arra is, hogy végül nincs ügy, megy minden tovább. De ezt is csak sugallja a film. Pedig ez még a személyes, és valahogy megmagyarázható szemérmességgel elő­vezetett drámánál is kevésbé tűri a melankolikus utalgatást. Itt tényleg nem elég az az üres szlogen, hogy hát itt így mennek a dolgok. Az eleinte felháborodott igazgatónő mitől áll át a molesztáló oldalára? A tényekkel szembesülő szülő hogyan reagál? A hatóság miért zárja csak úgy le az ügyet? Ezen alapkérdések elengedhetetlen tisztázása maga volna a társadalomkritika. Az, hogy végül csak úgy bemondják az eltussolás tényét, csak látszólag provokatív, valójában nagyon is megúszós megoldás.

Forgalmazza a Vertigo Média

 

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.