A Szovjetunió is sokat tanult az asszíroktól – Komoróczy Géza a birodalmakról

A birodalmak évezredekkel ezelőtt kialakult jellegzetességei máig felismerhetőek és még eltűnni sem tudnak olyan egyszerűen – az is kiderül interjúnkból.

Magyar Narancs: Sok mindent köszönhetünk az ókori Keletnek, például az első birodalmakat, a birodalmi szerveződés megjelenését. Mondhatjuk azt, hogy ennek voltak olyan, szinte kortalan je­gyei, amelyek felfedezhetők a későbbi, akár az egészen modern birodalmakon is?

Komoróczy Géza: Pár évtizeddel ezelőtt még mindenkit a birodalmak felbomlása foglalkoztatott – azóta és ma már az a tudományos kutatás fő problémája, hogy miként maradnak fenn mégis. Ennél is korábban, mondjuk, a 19. században az volt a fő kérdés, hogyan keletkezik egy birodalom. Ennyiben tehát a történelmet a mi érdeklődésünk teremti meg. Ha megnézzük a 19. század, sőt a 20. század első felének történeti irodalmát, akkor láthatjuk, hogy könyvek születnek Hammurápi babilóniai birodalmáról, az 1940-es években – részben Németország hódító törekvéseinek hatására – Asszíriáról, a hettita birodalomról.

Egy birodalom létrejöttéhez – és ebben az ókori Kelet korai birodalmai sem voltak kivételek – mindenekelőtt hierarchizált államszervezetre van szükség, ezt jól leírták az adminisztratív államkeletkezési elméletek. Egyébként önálló települések fölött a három vagy több hierarchizált igazgatási szint, az elosztás bizonyos mértékű centralizációja már joggal tekinthető államnak. A birodalom ebből az állam- vagy politikatörténeti nézőpontból a struktúra hirtelen, erőszakos kiterjesztése – szomszédos vagy akár távolabbi területekre. Van egy régi angol mondás: flag follows trade – azaz a hadsereg csupán a kereskedőket követi. (...)

MN: Látjuk azt is, hogy a már-már kimúltnak hitt orosz birodalom is új életre kel, és nem először.

KG: Oroszország története valamiért mindig a meleg tengerekről szól, nem is véletlen, hogy az új orosz birodalmi törekvések ismét dél, például Ukrajna, a Krím felé irányulnak, és ezért olyan ingerült Putyin ebben az ügyben – mintha a hidegháború vége után vagy 1990-ben elvágták volna Oroszország 16. század óta tartó és Jermak Tyimofejevics kozák atamán által kezdett terjeszkedésének fonalát. Persze a terjeszkedés és a már elveszett régi területek részleges visszaszerzése során egyszerre fontos a presztízs, a stratégiai célok elérése és a nyersanyagigény. Egyvalami azonban napjainkban mégis sikerült Moszkvának: Szíria ismét az orosz birodalom kvázi szatellit-/vazallus állama. Ne felejtsük, már az 1960-as évektől a Szovjetunió építette ki Szíriában a Latakia földközi-tengeri kikötőbe vezető, az egykor német érdekeltségű Bagdad-Bahnhoz (Orient expressz!) csatlakozó vasútvonalat, ezért lehetett a kelet-európai országok katonai kémszolgálatainak központja éppen Aleppó.

A nemzetközi szaktekintélyként számon tartott professzor az interjúban arról is mesélt, hogyan buknak el a birodalmak, hogyan kezelték a múltban a népvándorlást, és miképpen élték túl a birodalmak bukását az olyan kis népek, mint az ókori zsidóság.

A teljes interjú „Tízezernyi férfi érkezett”  címen elolvasható az e heti nyomtatott Magyar Narancsban. Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt.

Karácsonyi rebellió

Nyomtatott újságot olvasni luxus. Nem annyiban áll csak, hogy végig görgetsz a harsány címeken, s adott esetben rákattintasz egy tízmondatos közlésre. Ajándékozz magadnak és környezetednek némi könnyen elérhető luxust a Magyar Narancs karácsonyi dupla számával!

Mert az tele van minden jóval, de főként egy rakás át- és továbbgondolásra érdemes újságcikkel.

• Vitray Tamás életműinterjújában a holocausttól jutunk el a népszerűség csúcsaiig, és hetvenes évek budapesti éjszakájának erotikájáig.
• Kitudhatjuk az ellenzék mélyen őrzött, vagy éppen ellenkezőleg napnál is világosabb titkait.
• S módunk nyílik megismerkedni a Putyilov gyár trolljaival: így dolgoznak Putyin elvtárs seregei.
• Nem mellesleg azt is megtudjuk, hogy mi vár Németországra Angela Merkel után.
• Tekintsük át együtt a magyar ifjúságügy helyzetét, s ha már itt tartunk, az sem piskóta, amit Tamás Gáspár Miklósle mer írni a mai fiatalokról szóló esszéjében: ilyet a múlt század hatvanas éveinek galeri- és farmernadrág-vitája óta biztosan nem olvastunk!

Olyan emberek adtak interjút a karácsonyi Magyar Narancsnak, mint Komoróczy Géza, aki a birodalmak bukásáról értekezik, John Savage meg arról, hogy milyen volt szőkesége. Babarczy Eszter, Stephen Fry, Bujdosó János vagy éppenséggel Vattay Gábor fizikus is elmondja a magét. Lapozzon bele velünk a New York Times lamúrrovatába!

És ha folytatnánk ezt a felsorolást, soha nem érnénk a lap aljára: amit felsoroltunk, az csak a jéghegy csúcsa. Egyáltalán, vegyen pár karácsonyi Magyar Narancsot magának és a szeretteinek, mert a gondolkodás, a kényelem, az odafigyelés manapság a legnagyobb luxus!