Babarczy: "Elhittem, hogy konszolidációra, a kultúrharc felszámolására törekszenek"

Az interjúban szó esik új novelláskötetéről és arról, hogy miért csalódott egykori megmondóember szerepében.

Magyar Narancs: A mérgezett nő fogadtatást illetően mitől féltél a legjobban?

Babarczy Eszter: Hogy az irodalom nem fogadja be. Mert esszéista-publicistaként vagyok beskatulyázva, ráadásul régebben sokat beszéltem nagy nyilvánosság előtt tévéműsorokban.

MN: Hogy látod most az akkori megmondóember korszakodat?

BE: Meglehetősen negatívan.

MN: Miért? Nem értesz egyet korábbi önmagaddal?

BE: A médiavilág, amiben a megmondóember szerep működik, nagyon felületes és nem tudja igazából a maga komplexitásában megragadni a problémákat. Az irodalom sokkal komplexebben tud a valósághoz nyúlni. Ezért is tértem vissza hozzá. A megmondó szerep  viszont nem tett jót nekem. Bele is futottam egy óriási pofonba.

 

Fotó: Draskovics Ádám

MN: A kétharmados sztorira gondolsz? Felelevenítenéd?

BE: Az volt az érvelésem, hogy Magyarországnak szüksége van erős kormányra, és nem baj, ha a Fidesz kétharmadot kap, mert például az akkoriban felhalmozódott óriási önkormányzati adósságokat rendbe lehet tenni. Sokan támadták az álláspontomat, és most már azt gondolom, valóban nagyon naiv voltam.

MN: Miért voltál naiv?

BE: Beszélgettem fideszes politikusokkal, akik keresték a kapcsolatot velem, és mindenféle dolgokat mondtak, amiket elhittem. Elhittem, hogy konszolidációra, a kultúrharc felszámolására törekszenek. Akikkel beszéltem, neveket nem mondhatok, meggyőződésem, hogy komolyan is gondolták. Jóhiszemű voltam és ezt nem engedheti meg magának az ember a politikában. Mivel a televíziós szereplések következtében felületes lettem, ezért az a cikk is felületes lett, amiben mindezt megfogalmaztam, amit máig nagyon sajnálok. Utána elhallgattam, mélyen magamba néztem és arra jutottam, hogy a publicisztika műfaja elhiteti az emberrel, hogy tudja, mit akar mondani. Van egyfajta retorikai sodrása, ami arra készteti, hogy minél erősebb kijelentéseket tegyen és így az árnyaltság ellen hat. Ezzel a könyvvel, A mérgezett nővel viszont, úgy érzem, sikerült visszatalálnom az árnyaltsághoz.

A teljes interjút a Magyar Narancs karácsonyi duplaszámában találja. A lap december 18-tól kapható az újságárusító helyeken, de előfizethet rá pár lépésben otthonról is.

Karácsonyi rebellió

Nyomtatott újságot olvasni luxus. Nem annyiban áll csak, hogy végig görgetsz a harsány címeken, s adott esetben rákattintasz egy tízmondatos közlésre. Ajándékozz magadnak és környezetednek némi könnyen elérhető luxust a Magyar Narancs karácsonyi dupla számával!

Mert az tele van minden jóval, de főként egy rakás át- és továbbgondolásra érdemes újságcikkel.

• Vitray Tamás életműinterjújában a holocausttól jutunk el a népszerűség csúcsaiig, és hetvenes évek budapesti éjszakájának erotikájáig.
• Kitudhatjuk az ellenzék mélyen őrzött, vagy éppen ellenkezőleg napnál is világosabb titkait.
• S módunk nyílik megismerkedni a Putyilov gyár trolljaival: így dolgoznak Putyin elvtárs seregei.
• Nem mellesleg azt is megtudjuk, hogy mi vár Németországra Angela Merkel után.
• Tekintsük át együtt a magyar ifjúságügy helyzetét, s ha már itt tartunk, az sem piskóta, amit Tamás Gáspár Miklósle mer írni a mai fiatalokról szóló esszéjében: ilyet a múlt század hatvanas éveinek galeri- és farmernadrág-vitája óta biztosan nem olvastunk!

Olyan emberek adtak interjút a karácsonyi Magyar Narancsnak, mint Komoróczy Géza, aki a birodalmak bukásáról értekezik, John Savage meg arról, hogy milyen volt szőkesége. Babarczy Eszter, Stephen Fry, Bujdosó János vagy éppenséggel Vattay Gábor fizikus is elmondja a magét. Lapozzon bele velünk a New York Times lamúrrovatába!

És ha folytatnánk ezt a felsorolást, soha nem érnénk a lap aljára: amit felsoroltunk, az csak a jéghegy csúcsa. Egyáltalán, vegyen pár karácsonyi Magyar Narancsot magának és a szeretteinek, mert a gondolkodás, a kényelem, az odafigyelés manapság a legnagyobb luxus!