Tévésorozat

Strájmli & Wurst

Unorthodox

  • - köves -
  • 2020. május 23.

Mikrofilm

„– Ez Amerika, Esty. Itt mindenki maga dönthet a sorsáról. – Williamsburg nem Amerika.”

Mire idáig jutunk Esty Shapiro történetében, már olyan közelről láthattuk New York Williamsburg nevű városrészének szatmári haszid közösségét, mint Brooklynba látogató turistaként sohasem. Láthattuk, hogy e jiddist beszélő, szigorú szabályok szerint működő világban hogy megy a lánykérés, hogyan zajlik egy esküvő, ki mit ért szexuális felvilágosítás alatt, milyen bensőséges egy pészah és milyen otromba tud lenni az elmaradt lakbér behajtása. Jártunk mikvében és nászéjszakán, és megjelent a jiddise máme közmondásos alakja is, a maga szigorú, haszid valóságában. A Williamsburg Bridge manhattani végén a pastrami szendvicsek világi örömei, a brooklyni végen a haszidok zárt világa, amiből a prém fejfedőkön, a strájmlin kívül alig lát valamit a kívülálló. Esty története viszont egy igazi belül álló sztorija: Deborah Feldman a saját életét írta meg az Unorthodox című bestsellerben. Alcíme: A haszid gyökereim botrányos elutasítása.

A Netflix négyrészes sorozatában hamar ki is tör Williamsburgben a botrány, elég annyi hozzá, hogy Esty Berlinig meneküljön környezete elvárásai elől. Bár Feldman elárulta, a sorozatbeli strájmlik nem eredetik, mert a nerc­prém drága, Esty haszid világa izgalmasan autentikusnak tűnik így is, legfeljebb a strájmliszakértők moroghatnak. De nemcsak a nercek járnak jól, a nézők is: a williamsburgi jelenetekben éppolyan izgalmas elnézni azokat, akik boldogan élnek a szigorú szabályok között, mint Estyt, akit ugyanez a világ a kiugrásra késztet. Ez sem kevés, hiszen láttuk, milyen az, amikor Hollywood egy egzotikumra vadászó turista érzékenységével veszi elő a haszidokat: Sidney Lumet kevés botlásainak egyike az Idegenek közöttünk, vagy másképpen Melanie Griffith esete a rebbével.

Ami Lumet-vel megesett Brooklynban, az történik az Unorthodox készítőivel Berlinben. Míg a 19 éves feleség kínjai az elrendezett házassággal és annak minden megaláztatásával kezdődnek, a nézőé a berlini landolással. A Williamsburg vs. Berlin meccsen messze az utóbbi húzza a rövidebbet, ami azért is furcsa, mert a sorozat készítői mind kipróbált helyi erők.

Az önmegvalósítás felé tartva Esty átvág a Potsdamer Platzon és belefut a multikultiba, kicsit úgy, mint Rejtő naiv hőse, aki az alvilágot keresi. A sors egy elviteles kávé képében ifjú berlini zenészek tarka és derűs társaságába sodorja a brooklyni menekültet, aki innentől akármerre is néz, tiszta és megértő tekintetekkel találkozik négy részen át. Ferde szemmel csak egy marcona legény néz, de őt a williamsburgi rabbi küldte lánykeresőbe: a hite mellett pisztolya is van és szerencsejáték-függősége. Az idő sürget, Estyé is, de a sorozaté még inkább: felbukkan a rég nem látott anya és a férj is kap plusz egy vonást a már meglévő mellé, de a náci múltról, a zene erejéről és az elfogadásról is mondani kell valamit. A felszabadult ifjúság ezt meg is teszi, tán csak a curry wurst kulturális relevanciáját nem szövik bele üde szavaikba. Minden spontánul elhadart üzenetre gyógyír azonban az Estyt játszó Shira Haas jelenléte: a Netflix másik ortodoxos sorozatából, a Shtiselből ismert izraeli színésznőnek van 9, 19, 49 és 99 éves arca is.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.