Amerikában minden második gyerek úgy nő fel, hogy elnök akar lenni; Trump győzelmével pedig bebizonyosodott, hogy tényleg bármelyik hülyének valóra válhat az álma – üzeni Ryan Murphy sorozata. A tévéproducer is hasonló vágyakat dédelgetett kölyökkorában: ő akart lenni a varázsdoboz legnagyobb királya, és úgy néz ki, sikerült is elérnie célját; diadalútja olyan műsorokkal volt kikövezve, mint a Kés/Alatt, a Glee – Sztárok leszünk! vagy épp az American Horror és a Crime Story. És most megérkezett a Netflixhez és a teljes alkotói szabadsághoz, de ennek rajta kívül aligha örülhet bárki is. Egy erőskezű producer nyilván feltett volna olyan kérdéseket, hogy végül is milyen műfajban utazik a sorozat, biztos szükség van-e ennyi szereplőre, s tényleg ragaszkodunk-e azokhoz az énekbetétekhez, amelyek csak azért kerültek bele, mert a főszereplő Ben Platt egy musicalért nyert Tony-díjat.
Ő alakítja Payton Hobartot, aki amióta az eszét tudja, arról álmodik, hogy ő lesz az Egyesült Államok elnöke. Mindent jó előre eltervezett, neki kell nyernie a diákelnök-választást, hogy bekerüljön a Harvardra. Nevelőszülei töméntelen pénze is elég belépő lenne, ő viszont tisztán akar bejutni. A Gimiboszi óta azonban tudjuk, hogy egy sulis választás is tud olyan kegyetlen lenni, mint a valódi – így Paytont is magával rántja az örvény.
Hiába van tele a sorozat kifejezetten jó ötletekkel, egyszerűen hiányzik belőle a mérték: nincs egyetlen szimpatikus figura vagy komolyan vehető fordulat sem, a maximumra járatott szatíra pedig túlfolyik mindenen.
Elérhető a Netflixen
