Amellett, hogy sokan fiatal életünkben először élhetjük át, milyen volt a Le Mans-i 24 órás verseny ’66-ban, és milyen az, amikor korunk két nagyszerű színésze (Matt Damon, Christian Bale) egy másik kor legnagyszerűbb napszemüvegeiben méregetik egymást, majd annak rendje és módja szerint – tehát egy kiadós utcai verekedést követően – komoly férfibarátságban folytatják (hisz’ mindkettőnek autóból van a lelke), szóval a motorsport & bromance-on túl még két titkos fegyvere van James Mangold felettébb szórakoztató filmjének. Az egyik egy mostanában egyre többet színészkedő drámaíró, akinek Augusztus Oklahomában c. darabját a Víg is adta – őt Tracy Lettsnek hívják és a Ford teljhatalmú urát, II. Henry Fordot alakítja. A Ferrarinak férfiúi sértettségből beintő Ford-örökös Letts alakításában úgy fest, mint a corporate Amerika Darth Vadere, akinek jelenlétében egy meggondolatlan pisszenésért is fővesztés jár. Csodás karikatúra Letts mázsás, „mindjárt felfallak” jelenléte, nincs az a boardroom, amelyből nem szívná el a levegőt. Hozzá képest a Le Mans-i verseny kisfiúk veszélytelen autókázásának tűnik, pedig egy szó sem érheti Mangold rendezését – olyan autós szakik (lásd még kismesterek) mezőnyéhez zárkózott fel, mint a néhai Tony Scott vagy Ron Howard. A film másik ásza Christian Bale akcentusa – nem csodálkoznánk, ha a Golden Globe- és az Arany Abroncs-díj mellé a színész Birmingham városának kulturális nagyköveti címét is elnyerné a Brummie-dialektushoz Los Angeles-i szerelőként is ragaszkodó versenyzőlegenda, Ken Miles megformálásáért.
Forgalmazza a Fórum Hungary
