Szex, csalódás és botrány: ilyen volt az idei Berlinale

  • Nagy Elisabeth (Berlin)
  • 2018. február 26.

Mikrofilm

Tényleg kezdi elveszíteni a jelentőségét a neves német filmfesztivál? Elemzés a 68. Berlinaléról.

Botrány! Szex a vásznon! Sőt, alig lehet a játékfilmes elemeket megkülönbözteti a dokufilmes részektől. Ezeket is gondolhatja a néző, aki megnézi Adina Pintilie moziját. A román Touch Me Not az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál egyetlen olyan versenyfilmje, amely valóban új utakra törekszik. Ha volt film, amely iránt nem lehetett közömbösnek lenni a 68. Berlinalén, akkor az ez volt. Pont ezért fordulhatott elő, hogy a film körül kisebb botrány alakult ki, sokan fogták magukat, és egyszerűen otthagyták a vetítést.

Pedig a román elsőfilmes Adina Pintilie alkotása, amelynek a Tom Tykwer vezette zsűri odaítélte az Arany Medvét, nem a szexről szól, hanem az intimitásról és annak ellehetetlenüléséről. Laura (Laura Benson) idegenkedik az érintésektől, ám ezen változtatni akar. Megismerkedünk hát szexterapeutájával, s olyan emberekkel, akik Laurával ellentétben másként gondolnak a testükre és a szexualitásra. Botrányos film lenne a Touch Me Not? Közel sem.

false

 

Fotó: MTI

Fontos téma, gyenge megvalósítás

Inkább Erik Poppe (The King’s Choice) a 2011-es utoyai vérengzésről forgatott filmjét nevezhetnénk botrányosnak. 2011. július 22-én 77 ember halt meg Oslóban és egy kis szigeten, ahol fiatalok táboroztak, miután Anders Breivik elkövette Norvégia történetének eddig legtöbb áldozatot követelő terroristaakcióját. Poppe a túlélők elmondásaiból faragott egy történetet, és kézi kamerájával igyekszik bevonni a nézőt a támadás és Breivik elfogása között eltelő 72 percbe. A káoszt és a menekülést mutatja meg a rendező, de ezt leginkább horrorfilmes elemekkel teszi, és a hangsúlyt az operatőri munka különlegességére helyezi. Bár a téma kétségkívül fontos, az eredmény rendkívül zavarba ejtő, és sajnos nem jó értelemben.

A versenyprogram talán legőrültebb darabja az iráni Mani Haghighi Khook (Disznó) című szatírája volt. Ha csak a szinopszist olvassuk, már akkor érezzük, hogy elég különleges filmről van szó: egy sorozatgyilkos járja Teheránt, és egymás után teszi el láb alól a nevesebbnél nevesebb rendezőket. Csak a főhősünk, aki évek óta el van tiltva a forgatástól, nem esik áldozatul, amit persze rögtön személyes sértésnek vesz.

Filmrajongók várnak, hogy megvehessék jegyüket a 68. Berlinaléra

Filmrajongók várnak, hogy megvehessék jegyüket a 68. Berlinaléra

Fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon

A fesztivál kezdi elveszíteni a jelentőségét?

Alighanem a fentiekből is látszik, hogy az idei versenyprogram vélhetőleg nem fog mély nyomokat hagyni. Mintha Németországban is egyre inkább úgy éreznék: a Berlinale kezdi elveszíteni jelentőségét. Persze, ebben benne van az is, hogy a fesztiválok jelentősége a világ minden táján csökken. Az ok elég prózai: egyszerűen túl sok film, túl sok fesztivál van.

A német filmkritikusok szövetsége néhány éve, a francia példát követve, egy „kritikusi hetet” rendez, ahová igyekszik olyan filmeket válogatni, amelyek a szó legjobb értelmében felrázzák a nézőt. Idén Lichter Péter The Rub című, fragmentumokból álló kísérleti filmje került be ebbe a válogatásba. Bogdán Árpád (Boldog új élet) Genezise ugyan nem a versenyprogramban futott, de nyugodtan elfért volna ott is. Díjat nem nyert, de úgy tűnt, a szíveket egészen megérintette. Bogdán három történetet mutat be, három különböző szemszögből, s mindehhez a romagyilkosságok adják az alapot.

Ki jöhet Kosslick után?

Annyi már biztosan tudható: a 70. Berlinale új igazgatóság alatt fut majd. Hogy ki követi posztján a jelenlegi fesztiváligazgatót, Dieter Kosslickot, egyelőre még nem tudni.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.