Botrány! Szex a vásznon! Sőt, alig lehet a játékfilmes elemeket megkülönbözteti a dokufilmes részektől. Ezeket is gondolhatja a néző, aki megnézi Adina Pintilie moziját. A román Touch Me Not az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál egyetlen olyan versenyfilmje, amely valóban új utakra törekszik. Ha volt film, amely iránt nem lehetett közömbösnek lenni a 68. Berlinalén, akkor az ez volt. Pont ezért fordulhatott elő, hogy a film körül kisebb botrány alakult ki, sokan fogták magukat, és egyszerűen otthagyták a vetítést.
Pedig a román elsőfilmes Adina Pintilie alkotása, amelynek a Tom Tykwer vezette zsűri odaítélte az Arany Medvét, nem a szexről szól, hanem az intimitásról és annak ellehetetlenüléséről. Laura (Laura Benson) idegenkedik az érintésektől, ám ezen változtatni akar. Megismerkedünk hát szexterapeutájával, s olyan emberekkel, akik Laurával ellentétben másként gondolnak a testükre és a szexualitásra. Botrányos film lenne a Touch Me Not? Közel sem.
| ||
Fontos téma, gyenge megvalósítás
Inkább Erik Poppe (The King’s Choice) a 2011-es utoyai vérengzésről forgatott filmjét nevezhetnénk botrányosnak. 2011. július 22-én 77 ember halt meg Oslóban és egy kis szigeten, ahol fiatalok táboroztak, miután Anders Breivik elkövette Norvégia történetének eddig legtöbb áldozatot követelő terroristaakcióját. Poppe a túlélők elmondásaiból faragott egy történetet, és kézi kamerájával igyekszik bevonni a nézőt a támadás és Breivik elfogása között eltelő 72 percbe. A káoszt és a menekülést mutatja meg a rendező, de ezt leginkább horrorfilmes elemekkel teszi, és a hangsúlyt az operatőri munka különlegességére helyezi. Bár a téma kétségkívül fontos, az eredmény rendkívül zavarba ejtő, és sajnos nem jó értelemben.
A versenyprogram talán legőrültebb darabja az iráni Mani Haghighi Khook (Disznó) című szatírája volt. Ha csak a szinopszist olvassuk, már akkor érezzük, hogy elég különleges filmről van szó: egy sorozatgyilkos járja Teheránt, és egymás után teszi el láb alól a nevesebbnél nevesebb rendezőket. Csak a főhősünk, aki évek óta el van tiltva a forgatástól, nem esik áldozatul, amit persze rögtön személyes sértésnek vesz.
| ||
A fesztivál kezdi elveszíteni a jelentőségét?
Alighanem a fentiekből is látszik, hogy az idei versenyprogram vélhetőleg nem fog mély nyomokat hagyni. Mintha Németországban is egyre inkább úgy éreznék: a Berlinale kezdi elveszíteni jelentőségét. Persze, ebben benne van az is, hogy a fesztiválok jelentősége a világ minden táján csökken. Az ok elég prózai: egyszerűen túl sok film, túl sok fesztivál van.
A német filmkritikusok szövetsége néhány éve, a francia példát követve, egy „kritikusi hetet” rendez, ahová igyekszik olyan filmeket válogatni, amelyek a szó legjobb értelmében felrázzák a nézőt. Idén Lichter Péter The Rub című, fragmentumokból álló kísérleti filmje került be ebbe a válogatásba. Bogdán Árpád (Boldog új élet) Genezise ugyan nem a versenyprogramban futott, de nyugodtan elfért volna ott is. Díjat nem nyert, de úgy tűnt, a szíveket egészen megérintette. Bogdán három történetet mutat be, három különböző szemszögből, s mindehhez a romagyilkosságok adják az alapot.
Ki jöhet Kosslick után?
Annyi már biztosan tudható: a 70. Berlinale új igazgatóság alatt fut majd. Hogy ki követi posztján a jelenlegi fesztiváligazgatót, Dieter Kosslickot, egyelőre még nem tudni.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
