Tévésorozat

Szökés Dannemorából

  • Szabó Ádám
  • 2019. szeptember 8.

Mikrofilm

A filmrajongók úgy vannak a börtönnel, mint a magyarok a focival: nagy részük soha nem járt a közelében sem, mégis mindent tud róla. Egyértelmű, hogy nem lehet megúszni bunyó nélkül; óvakodni kell a bandáktól, legyen az latino, fekete vagy árja; és mindig akad egy csókos, aki a fűrésztől kezdve a teleszkópos pecáig mindent be tud szerezni. Szükség is van rá, hisz’ az ilyen mozik főszabálya: nincs az a szigorúan őrzött intézet, ahonnan ne lehetne meglépni, csak kellő kitartás és hit kell hozzá.

A Szökés Dannemorából azonban egészen a legutolsó epizódig igyekszik messze elkerülni A remény rabjai szentimentalizmusát; igaz történeten alapul, hősei a végén nem Mexikóban szürcsölik a koktéljukat. Sweat és Matt a dannemorai börtön kiváltságos blokkjában töltik az életfogytiglanit; cellájuk tévével és rezsóval is felszerelt, napközben a fegyház varrodájában dolgoznak. Itt kerülnek közelebb a rabokat felügyelő Tillyhez, akit szép lassan behálóznak, hogy segítsen a szökésben.

A hétrészes minisorozat a játékidő nagy részében megmarad a realisztikus szemléletnél – az ezúttal a rendezői székben ülő Ben Stiller keze csak a legdrámaibb pillanatokban szalad meg, ilyenkor a mű pont olyan, mint hasonszőrű társai. Ezenkívül azonban meglepően szikár: nem kapunk igazi látleletet a börtönről, a rabokról, és főhőseinkről is csak épp annyi derül ki, amennyi feltétlenül muszáj. Benicio Del Toro és Paul Dano így is gondoskodnak róla, hogy éljenek a figuráik – csak a tétek nem szöknek elég magasra: izgalom terén részről részre gyengül a sorozat.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.