A Star Wars-sagára sokszor utalnak űrwesternként, bár egy-két sivatagi közegben játszódó jeleneten és néhány notórius antihős figurán kívül nem fűzi sok szál a filmeket a zsánerhez. Ha valahová biggyeszteni akarjuk az űrwestern címkét, akkor jobb helye lesz Jon Favreau The Mandalorian című sorozatán. Nem véletlen, hogy a Disney is őt akarta, hiszen a Marvel univerzumban már többször bizonyította, hogy jó érzéke van a könnyedség, a dráma és az akció kényes egyensúlyának megtartásához. Magabiztosan kezeli a western műfaj alapvető összetevőit és érzékeli a határait is (tudja, hogy meddig lehet hajlítani, hogy még westernnek tűnjön). Hősünk egy magányos, névtelen és arctalan mandalori fejvadász (a saját jogukon már kultikussá vált Star Wars-mellékszereplők, Jango és Boba Fett honfitársa), aki megbízás után kutatva rója a Birodalom bukása után törvénytelenségbe és gazdasági válságba süllyedt határvidéket. Épp annyira ambivalens morálisan, hogy izgalmas maradjon, de hamar kiderül, hogy a szíve is a helyén van, amikor megment egy titokzatos gyermeket. A sorozat az ő kalandjainak lazán összefűzött krónikája, mindig változó helyszínekkel és pár vonással is plasztikusan megrajzolt mellékszereplőkkel (a bujkáló náciként, náci „aranyon” üldögélő Werner Herzog meghökkentő és rendkívül szórakoztató) – a nézőnek még a szűk negyven percben is elegendő tere adódik bebarangolni a sokszínű SW-univerzumot. S az első néhány epizód után pedig mindenképpen felébred bennünk a vágy, hogy tovább bolyongjunk a határvidék mélyén.
Magyar felirat: feliratok.info projekt
