Tévétorrent

The Truth About the Harry Quebert Affair

Mikrofilm

Patrick Dempsey messze merengve ír az óceánparton, arra jár egy (túl!) ifjú múzsa, akibe nevezett menten, de sármosan beleőszül. Legalábbis ez a főlátványosság, míg a háttérben egy már a felállásból is adódóan Lolitába ojtott Stephen King-krimi pereg, mely két írót is a középpontjába állít: Harry Quebert (Dempsey) nagynevű szerzőként egy eldugott óceánparti házban él és alkot, de betoppan mentoráltja, az elsőkönyves sikertől válságba borult reménység (Ben Schnetzer). A fiú épp témát keres az új regényéhez, s a legvadabb sztori hullik az ölébe: előkerül a csontváz, egyenest a neves tanerő kertjéből. Az évtizedekkel ezelőtt eltűnt, 15 éves Nola meggyilkolásáért a szépen vénülő írót azonnal lecsukják, ifjú barátja pedig nem veszélytelen nyomozásba kezd azért, hogy tisztára mossa mentora őszülő nevét, és közben azért keressen is valamit. Szépen fejlődik is kifelé a dráma, a különféle – mégis elsősorban kistérségi – viszonyok megrajzolása is egész pofásra sikeredik. A krimi krimiként működik, részről részre (melyek közt éppúgy találunk időhúzó, mint szándékosan félretájékoztató epizódokat) több a gyanúsított: a féltékeny volt szerelmes, a lányuknak jó férjet fogni akaró vendéglősék, de még egy furcsa milliomos is, akinél valamiért egy aktkép lóg a szende leányról – melyet sofőrje, a tehetséges Quasimodo vitt vászonra (itt mintha már túl sok is lenne a jóból). Szóval bőven megvan minden ahhoz, hogy végig kíváncsiak legyünk: ki ölte meg Laura Palmert? Bocs, az egy másik kisvárosi gyilkosság.

Magyar felirat: Lucille

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.