Patrick Dempsey messze merengve ír az óceánparton, arra jár egy (túl!) ifjú múzsa, akibe nevezett menten, de sármosan beleőszül. Legalábbis ez a főlátványosság, míg a háttérben egy már a felállásból is adódóan Lolitába ojtott Stephen King-krimi pereg, mely két írót is a középpontjába állít: Harry Quebert (Dempsey) nagynevű szerzőként egy eldugott óceánparti házban él és alkot, de betoppan mentoráltja, az elsőkönyves sikertől válságba borult reménység (Ben Schnetzer). A fiú épp témát keres az új regényéhez, s a legvadabb sztori hullik az ölébe: előkerül a csontváz, egyenest a neves tanerő kertjéből. Az évtizedekkel ezelőtt eltűnt, 15 éves Nola meggyilkolásáért a szépen vénülő írót azonnal lecsukják, ifjú barátja pedig nem veszélytelen nyomozásba kezd azért, hogy tisztára mossa mentora őszülő nevét, és közben azért keressen is valamit. Szépen fejlődik is kifelé a dráma, a különféle – mégis elsősorban kistérségi – viszonyok megrajzolása is egész pofásra sikeredik. A krimi krimiként működik, részről részre (melyek közt éppúgy találunk időhúzó, mint szándékosan félretájékoztató epizódokat) több a gyanúsított: a féltékeny volt szerelmes, a lányuknak jó férjet fogni akaró vendéglősék, de még egy furcsa milliomos is, akinél valamiért egy aktkép lóg a szende leányról – melyet sofőrje, a tehetséges Quasimodo vitt vászonra (itt mintha már túl sok is lenne a jóból). Szóval bőven megvan minden ahhoz, hogy végig kíváncsiak legyünk: ki ölte meg Laura Palmert? Bocs, az egy másik kisvárosi gyilkosság.
Magyar felirat: Lucille
