Vajon készült már olyan francia vígjáték, amelyet ne azzal akartak volna eladni, hogy ez az év (évtized, évszázad) legjobban várt, legfergetegesebb legeslegje? Aztán melyikre emlékszünk egy hónap múlva? Az ifjabb, kenyerét mérsékelten sikeres mozis bemutatkozása (Eljő a napunk, 2010) óta inkább reklámfilmekkel és videoklipekkel kereső Gavras – Romain, a nagy Costa-Gavras fia – legeslegjére is a feledés homálya vár. Nem mintha kifejezetten rossz lenne, dehogy. Pont olyan vicces, mint az összes többi akció-vígjáték, pont annyira fordulatos, pont annyira pont olyan. Éppen ezért. Drogcsempész utolsó nagy útját (humoros vagy tragikus módon) kudarcba fulladni annyiszor láttuk már, hogy valami rettentően egyedit kellene villantani az ötlet még egyszeri elviseléséhez. Itt azt találták ki, hogy legyen egy mindenbe belepofázó, mindent összekuszáló, de fiacskája sikerét mégis ezzel biztosító, agilis anyuka, aki körül forr a levegő. Ha ezt egy vérprofi díva játssza (mondjuk Isabelle Adjani), akkor ugyan kit érdekelnek a klisésebb fordulatok meg a teljesen érdektelen főszereplő (Karim Leklou). Kitaláltak továbbá egy korlátolt sofőrt, aki (Vincent Cassel tényleg kiváló felvezetésében) állandóan titkos világ-összeesküvésekről szóló videók bámulásával tartja karban jól fejlett üldözési mániáját, és amikor eljön az ideje, nem habozik téveszméi szerint cselekedve romba dönteni mindent, szépen példázva a hülyeség semmi máshoz nem mérhető erejét. És ők ketten tényleg elviszik a filmet.
Forgalmazza az ELF Pictures
