Traub Viktória animációs filmjét díjazták Mexikóban

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. július 29.

Mikrofilm

 Guanajuato nemzetközi filmfesztiválján a legjobb animációs filmnek járó díjat kapta a Cipők és paták.

A legjobb animációs filmnek járó díjat nyerte el Traub Viktória Cipők és paták című rövid animációja Mexikóban, Guanajuato nemzetközi filmfesztiválján – tájékoztatta a Nemzeti Filmintézet (NFI) az MTI-t hétfőn.

A mexikói díjnak köszönhetően a magyar animáció benevezhető a legjobb rövidfilm kategóriában az Oscar-versenybe.

Traub Viktória Cipők és paták című animációja egy szürreális, hibrid, ember-állat lényekkel benépesített világban játszódik, és a kapcsolódás, a megfelelések, az önelfogadás dilemmáit vizsgálja. Főhőse Paula, a kentaurlány, aki kisvárosi pedikűrösként emberi lábakra vágyik. Amikor megismerkedik Arnolddal, a krokodilférfival, első látásra egymásba szeretnek. Vajon képes-e a kentaurlány megtalálni az önazonosság felé vezető utat? Milyen ára van a megfelelésnek és az önfeladásnak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a 2D rajzanimációs technikával készült rövidfilm.

Traub Viktória rendező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán végzett 2008-ban. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusz hallgatója multimédia szakirányon és az egri Eszterházy Károly Egyetem tanársegédje. 2008 óta szabadúszó tervezőként és animációs rendezőként dolgozik. A Vastojás és a Sellők és rinocéroszok című filmjei a világ számos fesztiválján szerepeltek sikerrel, utóbbit a Magyar Filmkritikusok Szövetsége 2018 legjobb animációs filmje díjával tüntette ki.

A Cipők és paták a legnagyobb presztízsű nemzetközi animációs seregszemlén, az Annecy-i Nemzetközi Fesztiválon mutatkozott be először júniusban, azóta világszerte járja a neves fesztiválokat, legközelebb Dániában, Viborgban, majd az ottawai fesztiválon száll versenybe.

A Cipők és paták az NFI támogatásával a Pi Produkció gyártásában készült a Solaz Media és a Paprika Studios koproduceri közreműködésével, továbbá a TV Paint támogatásával, utómunkálatait az NFI Filmlaborban végezték. Zenéjét Kalotás Csaba szerezte, a forgatókönyvet a rendező Bak Zsuzsannával és Dus Polettel közösen írta, az animáció sound designere Vadon Zoltán, producere Dus Polett.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.