Trükközik a Netflix az algoritmusával, hogy elrejtse a botrányt keltő dokumenutmfilmjét

  • narancs.hu
  • 2021. október 30.

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy manipulálják saját csodafegyverüket!

Miközben ma a Netflixnek már céges munkabeszüntetésekkel és homofób vádakkal kell szembenézniük egy ellentmondásos standup fellépés miatt, 2020-ban egy ennél kisebb léptékű botrány is elég volt, hogy saját algoritmusukat manipulálva igyekezzenek tüzet oltani.

A Cukorfalatok című (!), tizenéves táncoslányokról szóló dokumentumfilm 2020 szeptemberében debütált a streamingplatformon, miután a cég megszerezte a Sundance Filmfesztiválon bemutatott francia film jogait. Maïmouna Doucouré rendező eredetileg a fiatal lányokat hiperszexualizáló szociális média kritikájának szánta a darabot,

a Netflix posztere azonban ennek hangsúlyozása helyett maga is beszállt a kiskorú főszereplők szexuális tartalmú ábrázolásához.

A plakátokon a 11-12 éves főhősök rövid tornaruhában pózolva szerepeltek, a cég ugyanis úgy vélte az eredeti, ártalmatlan poszter nem mutat elég jól, ezért előálltak saját verziójukkal.

Az eset elég nagy botrányt okozott, a #CancelNetflix hashtag hamar letarolta a Twittert, majd beszálltak a QAnon összeesküvéselmélet-hívők is, nemsokára pedig petíció is indult. Sőt, Matt Schaefer texasi képviselő arra kérte Ken Paxton főállamügyészt, indítson nyomozást, a film kizsákmányoló-e a gyerekekkel szemben, illetve megsérti-e a gyermekpornográfia elleni törvényeket.

A Netflix ugyan elnézést kért a plakátjai miatt, azonban kiállt a film mellett, ami a streaming akciójának köszönhetően eléggé besározódott: az IMDb-n mindössze 3,2 csillagon áll – igaz, ezzel is veri az Elk*rtukat – a Rottentomatoes-on pedig mindössze 16 százalékra értékelte a közönség a filmet; miközben a kritikusoknál kiemelkedően jól, 88 százalékon áll.

Ted Sarandos Netflix-vezér állítólag személyesen hívta fel a rendezőt, hogy elnézést kérjen tőle – a nyilvánosság előtt azonban több nem történt. A most napvilágra került hírek szerint azonban a színfalak mögött nagyon is dolgozott a cég a vész elhárításán:

saját, sokat emlegetett algoritmusukkal is trükközni kezdtek, hogy minél kevesebb felhasználójuk fusson bele a moziba.

Eltávolították a dokut a hamarosan a felületre érkező filmeket reklámozó promófelületről, valamint a népszerű keresések közül is. Sőt, a filmre rímelő, édes-t vagy aranyos-t jelentő „cute” keresőszó találatai közül is leradírozták.

A The Verge érdeklődésére a Netflix azt nyilatkozta: a felület ajánlásai azt szolgálják, hogy a felhasználók minél jobb címekre bukkanjanak – azonban nem minden címet reklámoznak ugyanolyan módon, mint ahogy a platform felülete is minden előfizetőnek másként jelenik meg. Ettől kicsit nagyobb zavar volt a cégen belül a PR-krízis hatására: állítólag a Facebook Cambridge Analytica-ügyéhez hasonlították az esetet. „Ez az ügy is bebizonyította, hogy csak a tartalmak csatornájának tekintjük magunkat” – írta az egyik jelentés, hozzátéve: ezzel szemben a felhasználók forrásnak, azaz szerzőnek/alkotónak tekintik a Netflixet, épp ezért ezen a lencsén keresztül kell magukra tekinteniük.

A netflixes promotálása mellett azért magát a filmet is érték kritikák: egy konzervatív szülői szervezet szerint például maga a Cukorfalatok is szexualizálja főszereplőit, hiszen bemutatja, ahogy erotikus táncmozdulatokat tanulnak, vagy épp káromkodnak és kirívó ruhákat viselnek. Sőt, szerintük a Netflix egyenesen több kárt okozott azzal, hogy lecserélte offenzív poszterét, mert ezzel azt sugallta, hogy a doku nem több egy ártatlan filmnél.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.