Úgy tűnik, visszavonul az egyik Coen-fivér

  • narancs.hu
  • 2021. augusztus 6.

Mikrofilm

Joel magában készít filmet, Ethannek pedig egyáltalán nem hiányzik a mozi a hírek szerint.

Ethan és Joel Coen talán a legismertebb rendezőpáros Hollywoodban: eddig 4 Oscar-díjat gyűjtöttek össze és olyan remekműveket készítettek együtt, mint a Fargo, A nagy Lebowski, a Nem vénnek való vidék vagy a Llewyn Davis világa. Utolsó filmjük a szintén remek Buster Scruggs balladája, amely 3 Oscar-jelölése ellenére hamar eltűnt a Netflix filmrengetegében, így legtöbben ma már inkább csak a mémjeit ismerik.

A western-antológia óta 3 év telt el, a következő Coen-filmet pedig a szeptemberi New York Film Festivalon tervezik bemutatni:

a The Tragedy of Macbeth egy modern, fekete-fehér Shakespeare-adaptáció Denzel Washington és Frances McDormand főszereplésével.

Az egyetlen bökkenő, hogy a Macbeth-filmet Joel a testvére nélkül készítette el. Korábban is előfordult már, hogy külön dolgoztak, még ha viszonylag ritkán is, nem hiába hívja őket mindenki Coen-fivéreknek. A hírek szerint azonban a jövőben várhatóan még több ilyen várható – egyikük ugyanis lehetséges, hogy abbahagyja a filmezést.

Mindezt Carter Burwell, Coenék házi zeneszerzője mondta el egy podcastadásban – több mozijuk mellett az ő nevéhez köthető a The Tragedy of Macbeth zenéje is.

Burwell szerint Ethan egyszerűen nem szeretne már többé filmeket készíteni

– nagyon boldognak tűnik ugyanis színházi egy egyéb, nem filmes projektjeivel.

Mint elmondta, Coenék rengeteg forgatókönyvet írtak közösen, ezek közül pedig számos meg nem valósult projekt akad még – azt azonban egyelőre még maguk a fivérek sem tudják, mihez kezdenek a Macbeth után: közösen vagy külön dolgoznak, de az is benne van a pakliban, hogy egyszerűen mindketten nyugdíjba vonulnak. „Ez egy csodálatosan kiszámíthatatlan iparág” – fogalmazott a zeneszerző.

Ethan Coen egyébként még 2019-ben lenyilatkozta, hogy egy ideig pihentetni akarja a filmezést, hogy színházi munkáira koncentrálhasson. Úgy fogalmazott: továbbra is tökéletesen elégedett a mozikészítéssel, azonban az egy nagyon technikai dolog, míg a színház sokkal folyékonyabb és törékenyebb művészet.

(Borítóképünkön Ethan és Joel Coen Javier Bardemmel 2007-ben)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.