Mit tenne, ha Matt Damon főszereplésével, az Oscar-díjas Tom McCarthy rendezésében készülne film megpróbáltatásairól? Pont ez történt ugyanis Amanda Knox-szal – az ő sztoriját mutatja be a Stillwater című, Cannes-ban bemutatott mozi, melynek elkészültében viszont semmilyen szerepet nem szántak az érintettnek.
Az amerikai Amanda Knox 2007-ben cserediákként tartózkodott az olaszországi Perugiában, ahol halloween éjszakáján rejtélyes módon megöltek egy másik diáklányt, a brit Meredith Kerchert. A máig vitatott késeléses gyilkosság épp abban a lakásban történt, amit az áldozat Knox-szal együtt bérelt. Az olasz hatóságok rögtön az amerikai lányt és az olasz barátját gyanúsították a gyilkossággal, a vád szerint meg akarták erőszakolni Kerchert, aki ellenállt, ezért leszúrták. Knoxot és a barátját 2009-ben 26, illetve 25 év börtönbüntetésre ítélték, majd két év múlva felmentették, később pedig ismét elítélték őket – végül 2015-ben mondták ki a végső ítéletet, amely ugyancsak a felmentésükről szólt.
A Stillwater című filmet az idei Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, a rendező Tom McCarthy (Spotlight: Egy nyomozás részletei) volt. Ebben Matt Damon egy amerikai apát alakít, akinek lányát Európában bebörtönözték egy olyan gyilkosságért, amit lehet, hogy nem is ő követett el. Kísértetiesen hasonlónak tűnik a két sztori? Nem véletlen – a rendező maga ismerte be egy interjúban, hogy a filmje valós eseményeken alapszik. Sőt, egyenesen kimondta, hogy – annak ellenére, hogy itt Marseille a fő helyszín – Amanda Knox története szolgált inspiráció gyanánt.
A probléma csak az, hogy a készítők közül senki nem kereste meg magát Knoxot, aki most véleménycikkben fejtette ki, milyen érzés, hogy a megkérdezése nélkül születik film róla.
„A saját nevem hozzám tartozik? És az arcom? Az életem? A történetem? Miért utalnak a nevemmel olyan eseményekre, amelyekhez semmi közöm?” – kezdi Ki birtokolja a nevem? című írását Knox, hozzátéve: a Stillwater promóciója során számtalan cikk direkten, akár a nevét használva hivatkozik rá és a vele történtekre.
Knox kifogásolja, hogy még mindig Meredith Kercher gyilkosságával, valamint az azt övező hanyag rendőri munkával kötik össze őt, neki magának pedig semmiféle kontrollja nincs saját története felett. A gyilkossággal kapcsolatban még mindig mindenhol Knoxról írnak, az áldozat, vagy a végül elítélt elkövető, Rudy Guede neve sokszor fel sem bukkan – utóbbi 2010 óta ül börtönben gyilkosságban való bűnrészesség miatt, miután beismerő vallomást tett.
Knox arról ír, hogy szerinte ennek részben a férfi-női hatalmi logika az oka: Bill Clinton hűtlenségére sem a Clinton-afférként, hanem a Lewinsky-botrányként hivatkoznak a mai napig. Pedig szerinte nagyon is fontos, hogy hogyan nevezzük a dolgokat: ő azért küzd, hogy az esetet úgy emlegessük, hogy Rudy Guede meggyilkolta Meredith Kercher-t, és ne a most használatos „Amanda Knox-saga-ként”.
A film Cannes-i bemutatója után a reflektorfény ismét rászegeződött, hiszen a Stillwatert a vele történtek megfilmesítéseként igyekeznek eladni. Knox néhány példát külön ki is emel: a Deadline és a New York Times is kifejezetten rá hivatkozik a film kritikájában. Ez különösen azért dühíti, mert nem ez az első eset, hogy valaki profitálni igyekszik a vele történtekből – azzal viszont, hogy egy Oscar-díjas rendező és egy világsztár is részt vettek a projektben, a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kapott a dolog.
Korábban a Fox csatorna Az igazság oldalán című bűnügyi sorozata szentelt egy epizódot a történetének – az alkotók azonban csak azután fordultak hozzá, hogy elkészült a rész, és egy kis promócióra volt szükségük. Malcolm Gladwell magyarul is megjelent, Ismerős ismeretlenek című könyvében egy egész fejezet szól az esetéről – az újságíró szintén nem fordult hozzá interjúért, egyedül ahhoz kért engedélyt, hogy hangoskönyvében felhasználhasson néhány részletet Knox saját hangoskönyvéből – ő ugyanis maga is megírta élményeit egy könyv formájában, sőt egy netflixes dokumentumfilmhez is asszisztált.
Gladwell meghallgatta Knox kritikáit, és egy podcast-adásban csatlakozott is hozzá. Knox most ehhez hasonlóan McCarthyt és Damont is meginvitálta podcastműsorába. Egy interjúban a rendező azt mondta, hogy a film készítésekor számtalanszor igyekezett elképzelni, mit élhetett át Knox, az azonban mégsem jutott eszébe, hogy őt magát megkérdezze az élményeiről. McCarthy azzal védekezett, hogy ő csak felhasznált egy valós történetet, ami aztán saját filmje sztorijául szolgált:
„Fogtam ezt a történetet – egy amerikai nő történetét, aki külföldön tanulva valamilyen szenzációs bűnügybe keveredik – és minden egyéb körülményt kitaláltam ekörül a film számára”
– nyilatkozta. Erre Knox írásában így reagált:
„Ez a sztori az én sztorim, nem egy külföldön tanuló amerikai nőről szól, aki ’valamiféle szenzációs bűnügybe keveredik’. Ez egy amerikai nőről szól, aki NEM keveredik egy szenzációs bűnügybe, mégis tévesen elítélik.”
Knox szerint ha azzal védekeznek, hogy ez valójában nem az ő történetének megfilmesítése, akkor ne is promózzák a mozit az ő nevével. Mert így minden, a filmben látható dolog – például az áldozat és a Knoxon alapuló karakter közötti szexuális kapcsolat, vagy épp utóbbi érintettsége a gyilkosságban – kérlelhetetlenül ráég majd a nevére.
Mivel a Stillwater máris úgy él a közvélemény szemében, mint az Amanda Knox-saga, az abban látottak miatt rengeteg néző gondolhatja majd azt, hogy talán a valódi Knox-nak is köze volt a gyilkossághoz. Mint Knox írja, ő soha nem akart közszereplő lenni, a hatóságok és a média tette azzá, ez pedig teljesen tönkretette az életét: hiába mentették fel a vádak alól, a mai napig együtt kell élnie a gyanúsítgatásokkal és a nem kívánt, erőszakos érdeklődéssel.
Tisztában van vele, hogy Damon sztárságának erejével nem vetekedhet a szava, és hogy nem kötelezhette arra McCarthy-t, hogy konzultáljon vele a film elkészítése előtt – épp ezért akar legalább utólag beszélgetni vele a podcastjében. A jó hírneve helyreállításáról így írt: „Tudom, hogy ez egy szélmalomharc. Valószínűleg nem járok sikerrel. De jártam már ebben a cipőben. Tudom, milyen amikor lehetetlen esélyekkel kell szembeszállnom”.
Hozzá kell tenni, Knox ugyanakkor évekig elsőszámú gyanúsítottja, sőt, elítéltje volt a történetnek, amelynek megítélése máig nem egyértelmű – bár végül egyedül az elefántcsontparti Rudy Guede-et találták jogerősen bűnösnek az ügyben, mondván betört Kercher szobájába, megerőszakolta, majd megölte a lányt, olasz nyomozók egy része a kezdetektől úgy vélte, a betörést megrendezték, Knoxék pedig eltüntették a nyomaikat. Igaz, 2019-ben az Európai Emberi Jogok Bírósága azt is kimondta, hogy az olasz rendőrség megsértette Knox jogait, amikor a kihallgatása során nem engedték ügyvédhez jutni.
Így vagy úgy, Knox valóban belekeveredett a bűnügybe, az ügy évekig foglalkoztatta a sajtót – láthatóan még most is –, így azért kérdéses, hogy a sztori tényleg csak Knox megkérdezésével lett volna-e vászonra vihető, vagy beletartozik a művészi szabadságba, hogy enélkül készítenek róla filmet.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
