Újra előkerülhetnek az X-akták

  • narancs.hu
  • 2023. március 29.

Mikrofilm

Lehet, hogy ezúttal Mulder és Scully nélkül.

Az elmúlt pár évben számos klasszikus sorozat támadt fel hamvaiból: a Dexter; az Azok a 70-es évek; a Bír-lak; a Twin Peaks, nemrég pedig bejelentették a Monk újráját is. Ehhez a sorhoz csatlakozhat most egy újabb kultsorozat: Chris Carter, az X-akták készítője szerint a széria vadiúj változatban térhet vissza, mégpedig Ryan Coogler, A megálló, a Creed: Apollo fia, valamint a Fekete Párduc-sorozat rendezőjének irányításával.

Nem ez lenne az első alkalom Mulder és Scully újraegyesülésére: a sorozat eredetileg 1993 és 2002 között futott kilenc évadon keresztül. A tizedik, rövidített, hatrészes szezon 2016-ban ment le, ennek sikerére pedig rendeltek még egy felvonást 2018-ban, melyen a főhősök végre lezártak életük egyik legsötétebb és legnyomasztóbb fejezetét. A tévén kívül két film is készült: az 1998-as X-akták – Szállj harcba a jövő ellen, valamint a 2008-as X-akták: Hinni akarok.

A sorozat hatását nem lehet túlbecsülni: generációkat rémített halálra a gumiember és egyéb rémségek; divatba jöttek és azóta is virágoznak a természetfelettivel foglalkozó műsorok (egyik örököse, az Odaát tizenöt évad után nemrég köszönt le); de Carter sorozata sokat tett azért is, hogy a tévéműsorokra ne csak egyfajta lesajnált produktumként tekintsenek, hiszen az epizódok dramaturgiája, vagy épp a látványvilága nemcsak megközelítette, de sokszor felül is múlta a filmekét; nem beszélve arról, hogy Scully figurája nők tömegei számára jelentett inspirációt.  

„Mára mindent átitattak az összeesküvés-elméletek. Az X-akták is egy központi összeesküvéssel foglalkozott, de mára a világ tele van ilyenekkel, épp ezért napjainkban egy teljesen más műsor lenne” – jegyezte meg Carter, utalva arra, hogy annak idején még csak az UFO-k foglalkoztatták az embereket, ma azonban a QAnontól kezdve a választással kapcsolatos vad teóriákon át az ukrajnai háborúig mindent átitatnak az ilyen zavaros összeesküvés-elméletek. Carter szerint viszont nem csak emiatt van szükség változtatásra: elmondása szerint Coogler új, diverz főszereplőkkel brandelné újra a műsot. Így könnyen lehet, hogy Mulder és Sculy nem térnek vissza benne.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.