Visszhang: film

Városi cowboy

  • - kg -
  • 2021. május 5.

Mikrofilm

Ez nem az a Városi cowboy, amelyben Travolta megüli a mechanikus rodeóbikát, hanem egy vadiúj cowboyos film Philadelphia feketék lakta negyedéből, ahol a szegények űzik a gazdagok sportját: lepusztult istállóikban leselejtezett lovak várják, hogy felpattanjanak rájuk.

A lovakat megülik, ugye? – ez is lehetett volna filmünk címe, de a lényeg, hogy a történet ezen része igaz, Philadelphia a gettócowboyok városa, még ha a városra néha rá is tör az ingatlanfejlesztési inger, és ez a lovasok kárára történik.

Az a nem lovakkal élők számára is világos, hogy itt egy remek dokumentumfilmre kínálkozik lehetőség, de aki úgy gondolta, hogy Idris Elba is jól mutatna nyeregben, a lemenő philadelphiai nappal a háta mögött, az sem tévedett nagyot. Ló+cowboykalap+Elba: mit lehet ezen elrontani? Főleg, hogy az egyik paci Idris nappalijában lakik. Ő a film legjobb mellékszereplője, lemernénk fogadni, hogy a Fletcher Streeten tényleg ilyenek a társbérletek, emellett az apa-fiú szál is művinek tűnik, pedig a generációk közti kiegyezésben John Coltrane neve is elhangzik, és ahol John Coltrane neve elhangzik, ott előbb-utóbb, de inkább előbb felhangzik az I Wish I Knew. Hőseink – cowboy apa és cowboyjá nemesedő fia – útját persze nem csak lágy jazzballadák kísérik, a lócitromhegyeket és a gettóvilág valóságát is szépen odarakják a filmesek. Elba kicsit kilóg ugyan az autentikus környezetből, félő is, hogy félistenszerű alakját nem bírják el a felnyergelt statiszták, de elbírják. És tuti, hogy a nap végén autogramot kértek az őket délcegen megülő sztártól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.