Véletlenül hamis ajnározó kritikákkal hirdették a countryzenész-sorozatot

  • narancs.hu
  • 2022. december 14.

Mikrofilm

„Mestermű” – írta a The New York Times a George & Tammyről. Legalábbis egy reklám szerint. A valóságban ugyanis nem jelent meg róla ilyen kritika.

Itthon is bevett dolognak számít, hogy a forgalmazó egy-egy mozifilm plakátjára rátesz pár szót a róla szóló elismerő kritikákról: „zseniális”, „elképesztő”, „letaglózó”. Amerikában, ahol nemcsak a filmes hirdetéseknek, de a filmkritikáknak is jóval nagyobb hagyományuk van, ez néha egészen extrém esetekig eljut: az ezen a honlapon összegyűjtött posztereken akad például olyan, ahol a film címét is alig találni a rengeteg dicséret között. Nem csoda, hogy a stúdiók ezen gyakorlata ma már inkább vicc tárgya. Az viszont, ami a George & Tammyvel megesett, bármilyen parodisztikusan hangzik, nagyon is megtörtént.

Abe Sylvia drámasorozata két countrylegenda, George Jones és Tammy Wynette kapcsolatáról szól, a főszerepben a friss Oscar-győztes Jessica Chastainnel és a kétszeres Oscar-jelölt Michael Shannonnal. A széria első része december 4-én debütált a Showtime-on, az első epizódot pedig bizonyos országokban ingyen is elérhetővé tették a Youtube-on (Magyarországon persze nem). Az alkalomból egy nagy hirdetés is megjelent a műsorról a The New York Timesban, amelybe a fentebb taglalt módon jó pár idézetet is beszúrtak a sorozatról megjelent kritikákból. A probléma csak az, hogy mindezek hamisak voltak.

„Mestermű” – írta a sorozatról a Collider a reklám szerint; csakhogy ilyet nem állított a kritika. „Briliáns… felvilágosító” – idézi a hirdetés a The Wall Street Journalt, csakhogy a lap nem írt ilyet. „Intenzív történet” – írta állítólag a Deadline, de maga a lap munkatársa cáfolta, hogy valaha megjelent volna ilyen írás. Az újság végül elismerte, hogy hibázott, állítása szerint kommunikációs probléma történt. Valószínűleg a csatorna légből kapott példákkal küldte át a reklámot az újságnak, majd elfelejtették kicserélni azokat valódi idézetekkel. Mindenesetre a The New York Times hamar orvosolta a problémát, és a hibájukat jelezve a következő számba már valódi dicsérő szavakat nyomtattak az egész oldalas hirdetésre.

A két változatot itt lehet összehasonlítani. Mint látszik, sikerült néhány valóban megjelent elismerő szót előkutatni a sorozatról: a Guardian például valóban „dinamitként” jellemezte a főszereplő páros játékát; a The Daily Beast kritikájában pedig tényleg úgy fogalmazott, hogy a közöttük lévő kémia „felvillanyozó”.

A George & Tammynek egyébként nincs is szüksége hamis dicséretekre, a kritikákat összegző Rottentomatoes oldalon például jelenleg is 83%-on áll. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."