Véletlenül hamis ajnározó kritikákkal hirdették a countryzenész-sorozatot

  • narancs.hu
  • 2022. december 14.

Mikrofilm

„Mestermű” – írta a The New York Times a George & Tammyről. Legalábbis egy reklám szerint. A valóságban ugyanis nem jelent meg róla ilyen kritika.

Itthon is bevett dolognak számít, hogy a forgalmazó egy-egy mozifilm plakátjára rátesz pár szót a róla szóló elismerő kritikákról: „zseniális”, „elképesztő”, „letaglózó”. Amerikában, ahol nemcsak a filmes hirdetéseknek, de a filmkritikáknak is jóval nagyobb hagyományuk van, ez néha egészen extrém esetekig eljut: az ezen a honlapon összegyűjtött posztereken akad például olyan, ahol a film címét is alig találni a rengeteg dicséret között. Nem csoda, hogy a stúdiók ezen gyakorlata ma már inkább vicc tárgya. Az viszont, ami a George & Tammyvel megesett, bármilyen parodisztikusan hangzik, nagyon is megtörtént.

Abe Sylvia drámasorozata két countrylegenda, George Jones és Tammy Wynette kapcsolatáról szól, a főszerepben a friss Oscar-győztes Jessica Chastainnel és a kétszeres Oscar-jelölt Michael Shannonnal. A széria első része december 4-én debütált a Showtime-on, az első epizódot pedig bizonyos országokban ingyen is elérhetővé tették a Youtube-on (Magyarországon persze nem). Az alkalomból egy nagy hirdetés is megjelent a műsorról a The New York Timesban, amelybe a fentebb taglalt módon jó pár idézetet is beszúrtak a sorozatról megjelent kritikákból. A probléma csak az, hogy mindezek hamisak voltak.

„Mestermű” – írta a sorozatról a Collider a reklám szerint; csakhogy ilyet nem állított a kritika. „Briliáns… felvilágosító” – idézi a hirdetés a The Wall Street Journalt, csakhogy a lap nem írt ilyet. „Intenzív történet” – írta állítólag a Deadline, de maga a lap munkatársa cáfolta, hogy valaha megjelent volna ilyen írás. Az újság végül elismerte, hogy hibázott, állítása szerint kommunikációs probléma történt. Valószínűleg a csatorna légből kapott példákkal küldte át a reklámot az újságnak, majd elfelejtették kicserélni azokat valódi idézetekkel. Mindenesetre a The New York Times hamar orvosolta a problémát, és a hibájukat jelezve a következő számba már valódi dicsérő szavakat nyomtattak az egész oldalas hirdetésre.

A két változatot itt lehet összehasonlítani. Mint látszik, sikerült néhány valóban megjelent elismerő szót előkutatni a sorozatról: a Guardian például valóban „dinamitként” jellemezte a főszereplő páros játékát; a The Daily Beast kritikájában pedig tényleg úgy fogalmazott, hogy a közöttük lévő kémia „felvillanyozó”.

A George & Tammynek egyébként nincs is szüksége hamis dicséretekre, a kritikákat összegző Rottentomatoes oldalon például jelenleg is 83%-on áll. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.