Véletlenül hamis ajnározó kritikákkal hirdették a countryzenész-sorozatot

  • narancs.hu
  • 2022. december 14.

Mikrofilm

„Mestermű” – írta a The New York Times a George & Tammyről. Legalábbis egy reklám szerint. A valóságban ugyanis nem jelent meg róla ilyen kritika.

Itthon is bevett dolognak számít, hogy a forgalmazó egy-egy mozifilm plakátjára rátesz pár szót a róla szóló elismerő kritikákról: „zseniális”, „elképesztő”, „letaglózó”. Amerikában, ahol nemcsak a filmes hirdetéseknek, de a filmkritikáknak is jóval nagyobb hagyományuk van, ez néha egészen extrém esetekig eljut: az ezen a honlapon összegyűjtött posztereken akad például olyan, ahol a film címét is alig találni a rengeteg dicséret között. Nem csoda, hogy a stúdiók ezen gyakorlata ma már inkább vicc tárgya. Az viszont, ami a George & Tammyvel megesett, bármilyen parodisztikusan hangzik, nagyon is megtörtént.

Abe Sylvia drámasorozata két countrylegenda, George Jones és Tammy Wynette kapcsolatáról szól, a főszerepben a friss Oscar-győztes Jessica Chastainnel és a kétszeres Oscar-jelölt Michael Shannonnal. A széria első része december 4-én debütált a Showtime-on, az első epizódot pedig bizonyos országokban ingyen is elérhetővé tették a Youtube-on (Magyarországon persze nem). Az alkalomból egy nagy hirdetés is megjelent a műsorról a The New York Timesban, amelybe a fentebb taglalt módon jó pár idézetet is beszúrtak a sorozatról megjelent kritikákból. A probléma csak az, hogy mindezek hamisak voltak.

„Mestermű” – írta a sorozatról a Collider a reklám szerint; csakhogy ilyet nem állított a kritika. „Briliáns… felvilágosító” – idézi a hirdetés a The Wall Street Journalt, csakhogy a lap nem írt ilyet. „Intenzív történet” – írta állítólag a Deadline, de maga a lap munkatársa cáfolta, hogy valaha megjelent volna ilyen írás. Az újság végül elismerte, hogy hibázott, állítása szerint kommunikációs probléma történt. Valószínűleg a csatorna légből kapott példákkal küldte át a reklámot az újságnak, majd elfelejtették kicserélni azokat valódi idézetekkel. Mindenesetre a The New York Times hamar orvosolta a problémát, és a hibájukat jelezve a következő számba már valódi dicsérő szavakat nyomtattak az egész oldalas hirdetésre.

A két változatot itt lehet összehasonlítani. Mint látszik, sikerült néhány valóban megjelent elismerő szót előkutatni a sorozatról: a Guardian például valóban „dinamitként” jellemezte a főszereplő páros játékát; a The Daily Beast kritikájában pedig tényleg úgy fogalmazott, hogy a közöttük lévő kémia „felvillanyozó”.

A George & Tammynek egyébként nincs is szüksége hamis dicséretekre, a kritikákat összegző Rottentomatoes oldalon például jelenleg is 83%-on áll. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.