„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” EP örökbecsű bölcsességét úgy fordíthatjuk át svájcira, miután megtekintettük Juri Steinhart filmjét, hogy kutya nehéz úgy lázadni, ha az ember nem ösmeri, mi ellen lázad. Steinhart filmjének hőse Svájcban él és jólétben: Kevin abban az életkorban van, amikor, ha nincs haragban valaki a világgal, az már-már gyanús. Kevint mint dühöngő svájci ifjút valamiért nem elégíti ki az életvitelszerű like-gyűjtés, a bedrogozott diszkózás, de egy gyors, gépies kézi munka sem a klotyóban. Kevin haragszik, maga sem tudja, miért, hiába üvölti le a szülei fejét, hiába veri szét az óriásképernyős tévét a nappaliban, nem talál megnyugvást. Kevin lázadna, de a kezdő lázadóknak nem indul kurzus, az orvostudomány pedig inkább a lázadásgátló szerek felírásában érdekelt.
Még szerencse, hogy a belső hang utat mutat, és tényleg mutatja is, mert – pszichiátriai szempontból talán aggasztó módon – egy taréjos punk alakjában ölt testet. A képzeletbeli taréjos noszogatására Kevin programot hirdet, kommunát alapít, és kissé tanácstalanul, de azért élesztgeti magában és hasonlóan fogalmatlan társaiban a lázadás kisebb-nagyobb tüzeit. Lázadni emberi dolog, de egy jóléti, leszedált, like-alapú világban nem is olyan egyszerű, pláne, ha egyszer csak beállít a kommunába a szülők gyűlölt generációja. Steinhart merészet húz, amikor Kevin apját, az egykori lázadóból lett jóllakott polgárembert is beküldi a taréjosok közé. Míg az öreg fülébe karika, a svájci filmtermésbe punkos hevület került.
Vetítik: október 4., 20.30; október 6., 18.00
