Jön a világvége, és idegileg kicsinál minket

  • Gera Márton
  • 2018. augusztus 17.

Mikrofilm

A How it Ends egy olyan Netflix-film, ami végre élvezhető.

Nyolcmilliárd dollár. Összesen ennyit tervez idén saját tartalomra költeni a Netflix, és ahogy az egyre bővülő kínálatot nézzük, ezzel a számmal nem is túloztak. A legnagyobb streaming szolgáltató szeretné elérni, hogy a felületén elérhető tartalom fele saját gyártás legyen, ami nagyon is érhető: az ember akkor fizet elő, ha olyat kínálnak neki, amit sehol máshol nem kap meg.

Más kérdés, hogy a minőséget egyelőre csak sorozatos fronton lehetett érzékelni, a Netflix saját filmjei legtöbbször olyanok voltak, mint az eleve DVD-re küldött mozik: árgus szemmel kellett bennük keresni az értéket. Elég csak az év elején teljesen váratlanul érkező The Cloverfield Paradoxra, vagy éppen a rémesen zavaros Mute-ra gondolni (a filmről itt írtunk).

Persze, voltak azért ügyes próbálkozások is, az Expedíció kifejezetten jó sci-fi volt (kritikánk itt olvasható), és például az Ellen Page-dzsel készült dráma (Tallulah) is azt bizonyította, hogy tud tehetséges figurákat maga köré gyűjteni a vállalat. És lehet, hogy átverős a címe, illetve tényleg nem árulja el, hogyan ér véget a világ, de a nyári slágertermékük, a How it Ends is pontosan ilyen film.

How It Ends | Official Trailer [HD] | Netflix

As a mysterious apocalypse causes the spread of misinformation and violence, a man and his estranged father-in-law race across a chaotic and fractured country to save his pregnant wife. Starring Theo James, Forest Whitaker and Kat Graham, How It Ends premieres July 13 only on Netflix.

David M. Rosenthal rendező mintha úgy állt volna neki a munkának, hogy oké, apokalipszisfilmet fogok rendezi, de olyat, amelyben nem a világvégén van a lényeg. Bár a cím erősen sugallja, a How it Ends szerencsére nem arról szól, hogy hogyan ér véget a világ. Itt nem ülnek be a túlélők nagy hajókba, nem úgy menekülnek, ahogy a posztapokaliptikus mozikban szokás, és nincsenek tudósok sem, akik megfejtik, hogy mi történik a világgal.

Vannak viszont emberek, akik szenvednek, mert a lányuk az Egyesült Államok másik végén van, és fogalmuk sincs, mi lehet vele, vagy nem tudják, mi van a párjukkal. Így hát a legkevésbé az érdekli őket, hogy kitört-e a harmadik világháború, vagy természeti csapás érte-e a világot. A How it Endsben a világvége csak szépen felfestett háttér, annak azonban tényleg szép: olykor úgy néz ki az ég, mintha egy Bosch-festmény lenne, a vihar úgy csap le, hogy a Twister is elszégyellné magát. De ez csupán tájfestés, a film attól jó, hogy olyan közel viszi a kamerát a menekülő, országot átszelő emberekhez, amilyen közel csak tudja.

false

Nem is kell sokáig a képernyő előtt ülni, hogy a nézőnek világos legyen: amit lát, nem sci-fi, nem akciófilm, hanem inkább road movie, méghozzá a legjobb fajtából. Nem attól félünk, hogy mi csap le az égből, hanem hogy mikor ugranak egymásnak az emberek, mikor fogják szétszedni egymást a túlélők egy kanna benzinért.

A világvége vagy teljesen kicsinál, vagy összehoz minket, más lehetőség nincsen. Mármint ezt üzeni a film, a két főszereplő kalandjait elnézve pedig nem is olyan nehéz elhinni ezt. A lányát kutató Forest Whitakernek tulajdonképpen elég csak kettőt pislognia, és már uralja a filmet, de a tinifilmeken (A beavatott-sorozat) edződött Theo James is meggyőzően alakul át elveszett irodistából harcos túlélővé.

Ha valami miatt lehet panaszkodni, az éppen a film utolsó fél órája, amire semmi szükség nem volna, mégis itt van. Nem azzal van a baj, hogy nem árulják el, hogyan ér véget a világ, hanem hogy a How it Ends a végére már nem képes tartani a korábban diktált tempót, ismétli önmagát. Nem kellett volna tehát ez az utolsó harminc perc, de közben van a filmnek nagyjából kilencven olyan perce, amire azt lehet mondani: megérte megnézni. Ha csak ilyen tartalmat készítene a Netflix, akkor senki nem panaszkodna.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.