Visszatérnek a 90-es évek legendás animációi
Beavis-es-Butt-Head_top_story_lead.jpg
Beavis és Butt-head

Visszatérnek a 90-es évek legendás animációi

  • narancs.hu
  • 2020. július 6.

Mikrofilm

Beavis és Butt-head és a Tini nindsza teknőcök is újráznak.

Nincs új a nap alatt, Hollywood ismét reboot-hullámmal támad, ezúttal a 90-es évek népszerű animációs sorozatait próbálja felmelegítve ismét eladni nekünk. Visszatér például az idióta felnőttmesék alfája és omegája, Beavis és Butt-head. A Comedy Central két évadot rendelt az eredetileg 1993 és 2011 között futó showból, amiből 1996-ban egy mozifilm is született.

A heavymetal-rajongó baromarcok a 10-15 perces epizódokban főképp egymást sértegetik és saját unalmukat igyekszenek leküzdeni

– mindezt olyan sikeresen tették, hogy a műsor körül igazi kultstátusz alakult ki. Az alkotó, Mike Judge a sorozat sikerének köszönhetően az egyik legmenőbb névvé vált, akinek nem kellett lemondania infantilis humoráról sem: az 1997 és 2010 között futó Texas királyai Beavisék egyenesági leszármazottja, csak úgy, mint a Hülyék paradicsoma című mozifilm, ami 2006-os bemutatójakor még nem találta meg a közönségét, ma már azonban egyre többen emlegetik fájdalmasan pontos jóslatként a korunkra nézve. Legnagyobb sikere azonban így is munkahelyi komédiája, a Hivatali patkányok. Judge az elmúlt évek egyik legjobb szitkomján, a Szilícium-völgyön ügyködött, ami hatodik évadjával tavaly fejeződött be, így hát a felszabadult kreatív energiáit ismét a Beavis és Butt-headbe tudja feccölni, ő készíti a frissen berendelt két évadot. Sőt, siker esetén további spin-offok és speciális adások is készülhetnek. „Úgy néz ki, ismét megfelelő az idő hülyének lenni" – kommentálta Judge a hírt.

false

A Beavis és Butt-head-univerzum rebootolása azonban a fősorozattal nem ér véget.1996-ban, Judge nélkül készült a tévéműsornak egy spin-offja Daria címmel. Az 5 évados animáció a sorozat egyik női karakterére koncentrált, némileg komolyabb hangvétellel, mint az eredeti, hiszen a gyíkarcozás és banyekelés helyett a tinédszerkor valódi problémáira is szentelt némi időt. A hírek szerint a Comedy Central a Beavis és Butt-head mellé berendelte a Daria spin-offját, ami Jodie címen Daria barátnőjére koncentrál majd – magyarul spin-off készül a spin-offból. A sorozat a Dariához hasonlóan picit komolyabb hangvételű lenne és azt mutatná be, hogy milyen problémákkal küzd ma egy fekete nő a munkahelyén és a magánéletében. Míg a Beavis és Butt-head itthon is látható volt, a Daria teljesen elkerült minket. A South Park azonban Magyarországon is népszerű – a Deadline értesülései szerint a csatorna e köré szeretne felépíteni egy izmos animációs felhozatalt Beavisékkel és társaival.

Újraéled egy másik kultikus animációs sorozat is, az itthon jobbára ismeretlen Clone High – ebben a világ legnagyobb elméinek klónozott, tizenéves változatainak életét követhetjük nyomon. Az eredeti sorozat 2002-2003-ban futott az MTV-n és mindössze 13 részt élt meg, de alkotói, Phil Lord és Christopher Miller az elmúlt években az animációs filmek atyaúristenjeivé váltak, olyan sikerekkel mint a A Lego-kaland, vagy az Oscar-djas Pókember – Irány a Pókverzum.

false

Visszatérnek a Tini nindzsa teknőcök is, ezúttal ismét animációs formában, ráadásul a nagyvászonra.

Kevin Eastman és Peter Laird képregényének talán még mindig az 1987 és 1996 között futó animációs sorozat a legismertebb adaptációja, pedig készült belőle még három animációs tévéshow és egy élőszereplős is, 1990 óta pedig három stúdió hat mozifilmmel rukkolt elő a harcos teknőcökkel, melyek összesen több mint egy milliárd dollárnyi bevételt verekedtek össze. A legújabb próbálkozás ismét a mozikba érkezik, mégpedig Seth Rogan és Evan Goldberg stúdiójától, a Point Grey Pictures-től, amelynél az elmúlt években egy rakás remek komédia készült (Fifti-fifti, Itt a vége, A katasztrófaművész), eddig azonban mindössze egy animációt készítettek, a kritikusokat és a nézőket is megosztó, tabudöntögető Virslipartit. A Tini nindzsa teknőcöket a hírek szerint a Rejtélyek városkája rendezője, Jeff Rowe készíti.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.