Film

Mit szólnátok az Adolfhoz?

  • 2020. július 4.

Mikrofilm

Szellemes és provokatív, fordulatos és színészbarát: az évtized egyik legjobb vígjátéka.

Az anyagi sikerei miatt titokban irigyelt, ám hiányos műveltsége miatt nyíltan lenézett üzletember megtréfálja sznob sógorát, a szellem emberének szerepét magánéletében is szívesen játszó egyetemi tanárt (meg saját nővérét, meg a család barátját), azt állítván, hogy születendő gyermekének az Adolf nevet tervezi adni.

A kellemesnek ígérkező vacsora előbb ádáz vitába, majd kölcsönös vádaskodásba fullad, leplek hullanak le, lenyelt véleményeket böfögnek fel, szőnyeg alá sepert problémák kerülnek elő.l

A Hogyan nevezzelek? c. francia film az évtized egyik legjobb vígjátéka volt. Szellemes és provokatív, fordulatos és színészbarát: a ki­egyensúlyozott szkript minden játszónak biztosít nagyjelenetet.

false

 

Fotó: HBO

 

Készült is belőle számos színházi előadás (csak Magyarországon négy) és több filmes remake (mint az ugyancsak egy baráti társaság álságosságát tárgyaló Teljesen idegenek esetében). A német verzió másként pikáns, mint a francia, az olasz vagy a spanyol.

Szembeötlő a professzor folyvást deklarált liberalizmusának határa (a saját családja az ő kivételes értelmiségi státusának kell alárendelje magát), a kedvesen a konyhába kényszerített asszony nemcsak fellázad, de kiderül róla, hogy az egyetemi karriert is jobban megérdemelné férjénél, a tréfacsináló, tahó sógor meg elmés érvelést kerít a névadás mögé (új értelmet kell adni a beszennyezett fogalmaknak), míg a professzor csak hápog.

A francia eredeti könnyedsége helyett németes mondanivaló-sulykolást kapunk, de azért így is nagyon szórakoztató a film. Vajon milyen lenne egy magyar verzió?

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.