Volt náci, hazug politikus, ENSZ-főtitkár és osztrák köztársasági elnök

  • narancs.hu
  • 2019. március 7.

Mikrofilm

Kurt Waldheim két háborús évet is kifelejtett az önéletrajzából - dokumentumfilm készült a náci múltú egykori osztrák köztársasági elnökről.

Hogy ki volt Kurt Waldheim? Nos, Herr Waldheim osztrák politikus volt, többek között külügyminiszter, ENSZ-főtitkár, majd 1986-tól 1992-ig Ausztria köztársasági elnöke, aki - mint azt a bécsi magazin, a Profil megírta róla -, két évet "kifelejtett" az önéletrajzából. A náci múltjáról, háborús tevékenységéről, hogy, hogy nem, elmulasztott szót ejteni.

false

"Waldheim – nem! Waldheim – nem!” – skandálta a tömeg Bécs központjában 1986-ban, de Waldheimet náci múltja ellenére megválasztották köztársasági elnöknek. Mégsem volt hiába a nemzetközivé duzzadt felháborodás, a Waldheim-ügy hatására a nagy össznépi hazugság, miszerint Ausztria csupán a nácik első áldozata volt, idővel átadta helyét a múlttal való szembenézésnek.

Ruth Beckermann aktivistaként a kamerájával követte és dokumentálta a '86-os eseményeket, több mint 30 év elteltével pedig a saját anyagaiból és archív felvételekből elkészítette a Jó estét, Mr. Waldheim című dokumentumfilmet, amely nagy sikert aratott a közönség és a kritikusok körében. Elnyerte a 2018-as Berlinale legjobb dokumentumfilmjének járó díjat és az Osztrák Filmdíjat is.

"Amikor újranéztem a 30 évvel ezelőtt felvett anyagokat, sokkot kaptam. Tényleg elfelejtettem, hogy a populista politikusok milyen könnyen egymásnak ugraszthatják az embereket? Filmemben megkísérlem elemezni, mi is történt akkor, hiszen túl sok elem köszön vissza napjainkban Trump, Kurz és Strache, és a többi populista politikus tevékenysége által" - nyilatkozta a rendező.

A Jó estét, Mr. Waldheim csütörtöktől látható a mozikban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.