„Woody Allen még nem kért fel” – Isabelle Huppert filmcsillag

Mikrofilm

Új filmje, a Mrs. Hyde már a mozikban. A nagy színésznővel Párizsban találkoztunk. A #metoo-ról és Woody Allenről is szót váltottunk.

magyarnarancs.hu: Szokta mondani, hogy nem kell más egy filmhez, mint egy jó rendező, aki kellő szabadsággal ruházza fel, ugyanakkor korlátok közé is szorítja. Ez szép és jó, de mi történik akkor, ha egy olyan forgatáson találja magát, ahol a rendező egy kókler?

Isabelle Huppert: Kedvesem, ilyen még sosem történt velem. Mosolyoghat ezen, de nem viccelek. Még sosem esett meg velem, hogy a forgatáson egyszer csak leesett a tantusz, hogy jaj, a rendezőm mégsem az a nagyszerű alak, akinek eleinte gondoltam. Hogy milyen lesz maga a film, az más kérdés, a legjobb szándékokkal is lehet, ha nem is rossz filmet, mert ilyet nem mondanék, de olyan filmet csinálni, ami nem tökéletes. De ha igent mondok valamire, azt mindig abban a hitben teszem, hogy a rendező a megfelelő ember a feladatra. Persze egy elsőfilmes rendező esetén komolyabb körültekintést igényel a döntés, mint az olyan veteránoknál, mint Michael Haneke vagy Benoît Jacquot. Velük szemben egyszerű a döntés.

Mrs. Hyde

Mrs. Hyde

 

magyarnarancs.hu: Chabrolnak is gyakran mondott igent.

IH: Szerette is mondogatni, hogy olyan ő nekem, mint egy nagybácsi.

magyarnarancs.hu: Apafigura volt?

IH: Azért az nem. Van nekem saját apám.

magyarnarancs.hu: Chabrolról nem állítható, hogy rajongott volna a burzsoáziáért. Ugyanez Hanekére is áll.

IH: De ez nem valami utálat náluk. Chabrol is használta, és Haneke is használja ezt a közeget, mert megfelel a céljaiknak, remekül be lehet mutatni bizonyos társadalmi mechanizmusokat a segítségével.

magyarnarancs.hu: Haneke meglehetősen ironikusan a Happy End címet adta legutóbbi filmjének. Ön hogy áll a happy endekkel?

IH: Maradjunk annyiban, hogy én nem vagyok olyan pesszimista, mint Haneke. De persze ő egy nagy filmrendező, én pedig nem vagyok az. Ez azért nagy különbség. De nem azért csinálunk filmeket, hogy elringassuk az embereket, hanem azért, hogy kimozdítsuk őket a komfortzónájukból. Ettől persze még Haneke egy nagyon is kiegyensúlyozott, boldog ember, szeret nevetni, nem kesereg egész nap a világ állapotán, normális életet él.

magyarnarancs.hu: És ön milyen életet él, amikor forgat?

IH: A saját kis buborékomban élek, de nem vágom el magam a külvilágtól, ha csak tehetem, éjjel-nappal bújom a lapokat; a Libération, a Le Monde, a Les Inrocks megrögzött olvasója vagyok, és ott a Télérama is – ez van, ha elkezdem sorolni, sosem érek a végére.

magyarnarancs.hu: A Le Monde-ban jelent meg az a #metoo-kampányt kritizáló nyílt levél, amelyet Catherine Deneuve is aláírt.

IH: Megértem, hogy egy adott pillanatban, ebben a nagy zűrzavarban aláírta. Tulajdonképpen nagyon is megjósolható, mi fog történni. Van egy francia mondás, hogy nem lehet anélkül omlettet csinálni, hogy ne törnél tojásokat. Teljesen normális, hogy egy ilyen hosszúnak ígérkező úton vannak, akik túlzásokba esnek.

magyarnarancs.hu: Volt, hogy úgy érezte, diszkriminálják?

IH: Sosem.

Mrs. Hyde

Mrs. Hyde

 

magyarnarancs.hu: Nő létérére ugyanazt a fizetést kapja, mint a férfi kollégái?

IH: Mostantól majd így lesz, ragaszkodni fogok ehhez. Csak viccelek. De nem, nem is viccelek. Ez az alapja mindennek. Micsoda dolog, hogy egy nő kevesebbet kap, mint egy férfi! Nem csak a filmvilágban, bárhol máshol is. Épp ma reggel beszélt erről egy politikus a rádióban, hogy az egyenlő béreket férfiak és nők közt törvénybe kéne foglalni. Közel jártam ahhoz, hogy egyetértsek ezzel a politikussal. Igen, legyen erről törvény, ne egyenként kelljen minden esetet megvizsgálni!

magyarnarancs.hu: Nem új jelenség a filmvilágban, hogy harminc felett egy nőnek egyre nehezebb komolyabb szerepet kapnia. Érez e téren változást?

IH: Igen. Épp erről beszélt Nicole Kidman, amikor átvette az amerikai a színészcéh díját, a SAG Awardot. Csodás beszéd volt, és mivel engem név szerint is említett, ez csak emelte a beszéd fényét. És ha már itt tartunk, Nicole Kidman tényleg csodálatos a Hatalmas kis hazugságokban.

magyarnarancs.hu: Szövegtanulásban jónak számít? Hamar megtanulja a szövegét?

IH: Milyen fura egy kérdés. Igen, gyors vagyok. De csak ha már nagyon szorít az idő, meghagyom a tanulást akkorra. A határidő nagy kényszer, a forgatáson nem lehet szégyent vallani.

magyarnarancs.hu: Volt, hogy csak nagy küzdelmek árán tudta betanulni a szövegét?

IH: Például a Mrs. Hyde-nál mindenféle matematikai feladványokkal találtam magam szemben. Ez kemény dió volt, nem vagyok az a kimondott tudós elme. Nehéz úgy betanulni valamit, hogy gőzöd sincs róla, mit is jelent. Kezdetben fogalmam sem volt, de később azért összeraktam a dolgokat.

Mrs. Hyde

Mrs. Hyde

 

magyarnarancs.hu: A forgatás technikai részével tisztában van? Színészként érzékeli, hogy egy-egy felvétel során mi zajlik képen kívül?

IH: Hogyne, nagyon is. Egy színésznek mindig kell tudnia, hogyan veszi a kamera. Néha szükségem van egy közelképre, mert például nagytotálban nem tudnám kifejezni, amit ki akarok fejezni. Ezért van az, hogy csak közeliket akarok a filmjeimben. Jó, csak viccelek. De néha csak akkor találsz rá a megoldásra, ha a kamera nagyon közel jön hozzád. Egy jó rendező mindig tudja, mikor van szükség close-upra. Ilyenkor nem a szöveg az első, hanem az arc, hogy mire gondolsz, hogy mit próbálsz elrejteni.

magyarnarancs.hu: Mint megszállott újságolvasó, gyakran olvas olyasmiket Isabelle Huppert-ről, amiknek semmi alapjuk?

IH: Gyakran összekevernek a szerepeimmel. Már megint valami manipulatív vagy perverz nőszemélyt játszom – ezt írják állandóan. Ez azért így mintha le lenne egyszerűsítve egy kicsit, nem gondolja? Néha azt gondolom, ennél azért mélyebbre is lehetne menni.

magyarnarancs.hu: A Marvin című filmben viszont épp önmagát, Isabelle Huppert-t, a jelentős francia színésznőt alakítja.

IH: De itt sem csak magamat adom, hanem egy színésznőt, aki a főszereplő fiúval színpadra lép. Otthonos terep nekem a színház, sok nagy találkozásom volt színpadon. Ilyen volt Bob Wilson, Claude Régy vagy Jacques Lassalle, aki sajnos nemrégiben hunyt el. És Krzysztof Warlikowski is elég nagy kihívások elé szokott állítani.

magyarnarancs.hu: Egy éve azt mondta, hogy nagyon szeretne Woody Allennel dolgozni. „Nem tudja, mit hagy ki, ha nem dolgozik velem” – mondta még egy éve. Tartja ezt most is?

IH: Beugratós kérdés. Maradjunk, annyiban, hogy Woody Allen még nem kért fel semmire. Úgyhogy nem tudom megmondani.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.