„Woody Allen még nem kért fel” – Isabelle Huppert filmcsillag

Mikrofilm

Új filmje, a Mrs. Hyde már a mozikban. A nagy színésznővel Párizsban találkoztunk. A #metoo-ról és Woody Allenről is szót váltottunk.

magyarnarancs.hu: Szokta mondani, hogy nem kell más egy filmhez, mint egy jó rendező, aki kellő szabadsággal ruházza fel, ugyanakkor korlátok közé is szorítja. Ez szép és jó, de mi történik akkor, ha egy olyan forgatáson találja magát, ahol a rendező egy kókler?

Isabelle Huppert: Kedvesem, ilyen még sosem történt velem. Mosolyoghat ezen, de nem viccelek. Még sosem esett meg velem, hogy a forgatáson egyszer csak leesett a tantusz, hogy jaj, a rendezőm mégsem az a nagyszerű alak, akinek eleinte gondoltam. Hogy milyen lesz maga a film, az más kérdés, a legjobb szándékokkal is lehet, ha nem is rossz filmet, mert ilyet nem mondanék, de olyan filmet csinálni, ami nem tökéletes. De ha igent mondok valamire, azt mindig abban a hitben teszem, hogy a rendező a megfelelő ember a feladatra. Persze egy elsőfilmes rendező esetén komolyabb körültekintést igényel a döntés, mint az olyan veteránoknál, mint Michael Haneke vagy Benoît Jacquot. Velük szemben egyszerű a döntés.

Mrs. Hyde

Mrs. Hyde

 

magyarnarancs.hu: Chabrolnak is gyakran mondott igent.

IH: Szerette is mondogatni, hogy olyan ő nekem, mint egy nagybácsi.

magyarnarancs.hu: Apafigura volt?

IH: Azért az nem. Van nekem saját apám.

magyarnarancs.hu: Chabrolról nem állítható, hogy rajongott volna a burzsoáziáért. Ugyanez Hanekére is áll.

IH: De ez nem valami utálat náluk. Chabrol is használta, és Haneke is használja ezt a közeget, mert megfelel a céljaiknak, remekül be lehet mutatni bizonyos társadalmi mechanizmusokat a segítségével.

magyarnarancs.hu: Haneke meglehetősen ironikusan a Happy End címet adta legutóbbi filmjének. Ön hogy áll a happy endekkel?

IH: Maradjunk annyiban, hogy én nem vagyok olyan pesszimista, mint Haneke. De persze ő egy nagy filmrendező, én pedig nem vagyok az. Ez azért nagy különbség. De nem azért csinálunk filmeket, hogy elringassuk az embereket, hanem azért, hogy kimozdítsuk őket a komfortzónájukból. Ettől persze még Haneke egy nagyon is kiegyensúlyozott, boldog ember, szeret nevetni, nem kesereg egész nap a világ állapotán, normális életet él.

magyarnarancs.hu: És ön milyen életet él, amikor forgat?

IH: A saját kis buborékomban élek, de nem vágom el magam a külvilágtól, ha csak tehetem, éjjel-nappal bújom a lapokat; a Libération, a Le Monde, a Les Inrocks megrögzött olvasója vagyok, és ott a Télérama is – ez van, ha elkezdem sorolni, sosem érek a végére.

magyarnarancs.hu: A Le Monde-ban jelent meg az a #metoo-kampányt kritizáló nyílt levél, amelyet Catherine Deneuve is aláírt.

IH: Megértem, hogy egy adott pillanatban, ebben a nagy zűrzavarban aláírta. Tulajdonképpen nagyon is megjósolható, mi fog történni. Van egy francia mondás, hogy nem lehet anélkül omlettet csinálni, hogy ne törnél tojásokat. Teljesen normális, hogy egy ilyen hosszúnak ígérkező úton vannak, akik túlzásokba esnek.

magyarnarancs.hu: Volt, hogy úgy érezte, diszkriminálják?

IH: Sosem.

Mrs. Hyde

Mrs. Hyde

 

magyarnarancs.hu: Nő létérére ugyanazt a fizetést kapja, mint a férfi kollégái?

IH: Mostantól majd így lesz, ragaszkodni fogok ehhez. Csak viccelek. De nem, nem is viccelek. Ez az alapja mindennek. Micsoda dolog, hogy egy nő kevesebbet kap, mint egy férfi! Nem csak a filmvilágban, bárhol máshol is. Épp ma reggel beszélt erről egy politikus a rádióban, hogy az egyenlő béreket férfiak és nők közt törvénybe kéne foglalni. Közel jártam ahhoz, hogy egyetértsek ezzel a politikussal. Igen, legyen erről törvény, ne egyenként kelljen minden esetet megvizsgálni!

magyarnarancs.hu: Nem új jelenség a filmvilágban, hogy harminc felett egy nőnek egyre nehezebb komolyabb szerepet kapnia. Érez e téren változást?

IH: Igen. Épp erről beszélt Nicole Kidman, amikor átvette az amerikai a színészcéh díját, a SAG Awardot. Csodás beszéd volt, és mivel engem név szerint is említett, ez csak emelte a beszéd fényét. És ha már itt tartunk, Nicole Kidman tényleg csodálatos a Hatalmas kis hazugságokban.

magyarnarancs.hu: Szövegtanulásban jónak számít? Hamar megtanulja a szövegét?

IH: Milyen fura egy kérdés. Igen, gyors vagyok. De csak ha már nagyon szorít az idő, meghagyom a tanulást akkorra. A határidő nagy kényszer, a forgatáson nem lehet szégyent vallani.

magyarnarancs.hu: Volt, hogy csak nagy küzdelmek árán tudta betanulni a szövegét?

IH: Például a Mrs. Hyde-nál mindenféle matematikai feladványokkal találtam magam szemben. Ez kemény dió volt, nem vagyok az a kimondott tudós elme. Nehéz úgy betanulni valamit, hogy gőzöd sincs róla, mit is jelent. Kezdetben fogalmam sem volt, de később azért összeraktam a dolgokat.

Mrs. Hyde

Mrs. Hyde

 

magyarnarancs.hu: A forgatás technikai részével tisztában van? Színészként érzékeli, hogy egy-egy felvétel során mi zajlik képen kívül?

IH: Hogyne, nagyon is. Egy színésznek mindig kell tudnia, hogyan veszi a kamera. Néha szükségem van egy közelképre, mert például nagytotálban nem tudnám kifejezni, amit ki akarok fejezni. Ezért van az, hogy csak közeliket akarok a filmjeimben. Jó, csak viccelek. De néha csak akkor találsz rá a megoldásra, ha a kamera nagyon közel jön hozzád. Egy jó rendező mindig tudja, mikor van szükség close-upra. Ilyenkor nem a szöveg az első, hanem az arc, hogy mire gondolsz, hogy mit próbálsz elrejteni.

magyarnarancs.hu: Mint megszállott újságolvasó, gyakran olvas olyasmiket Isabelle Huppert-ről, amiknek semmi alapjuk?

IH: Gyakran összekevernek a szerepeimmel. Már megint valami manipulatív vagy perverz nőszemélyt játszom – ezt írják állandóan. Ez azért így mintha le lenne egyszerűsítve egy kicsit, nem gondolja? Néha azt gondolom, ennél azért mélyebbre is lehetne menni.

magyarnarancs.hu: A Marvin című filmben viszont épp önmagát, Isabelle Huppert-t, a jelentős francia színésznőt alakítja.

IH: De itt sem csak magamat adom, hanem egy színésznőt, aki a főszereplő fiúval színpadra lép. Otthonos terep nekem a színház, sok nagy találkozásom volt színpadon. Ilyen volt Bob Wilson, Claude Régy vagy Jacques Lassalle, aki sajnos nemrégiben hunyt el. És Krzysztof Warlikowski is elég nagy kihívások elé szokott állítani.

magyarnarancs.hu: Egy éve azt mondta, hogy nagyon szeretne Woody Allennel dolgozni. „Nem tudja, mit hagy ki, ha nem dolgozik velem” – mondta még egy éve. Tartja ezt most is?

IH: Beugratós kérdés. Maradjunk, annyiban, hogy Woody Allen még nem kért fel semmire. Úgyhogy nem tudom megmondani.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.