Lelkünk mélyen mindnyájan a rendszer ellen lázadó gyerekek maradtunk

  • narancs.hu
  • 2019. december 20.

Narancs30

És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint ez a felvétel.

Csütörtökön mutattuk be, miért és hogyan váltott plakátolva narancsszínről citromsárgára a Narancs. Hiszen tudják a kedves olvasók: a Magyar Narancs voltaképpen citrom. Ha nem emlékeznek, miért is van ez így, nézzék újra a Tanú című filmet, ahonnan a nevünket vettük az 1989-es alapításkor.

De nemcsak plakátokkal nyomultunk, volt nekünk egy jópofa kis reklámfilmünk is az 1990-es évekből. Amivel valami olyasmit próbálunk elmondani, hogy mitől gonzó a Narancs. Olyan, mint egy lázadó gyerek. Azóta persze felnőttünk, tudják: tapossuk a 30-at. De ez a kis filmecske kedves emlékünk, s mivel tartottunk attól, hogy megcsal a memóriánk, megkerestük azt a reklámszakembert, akinek a műhelyében készült.

A filmet az Akció reklámügynökség készítette, amelynek Geszti Péter volt a kreatív vezetője. Maga a reklám Fazakas Péter rendezőhöz köthető, akinek ez volt ez első önálló munkája, bár a hangszerelést már az ügynökség vezetője végezte. Geszti azt mesélte lapunknak, Vágvölgyi B. András akkori főszerkesztő kereste meg, „eljött személyesen az irodába”.

Magyar Narancs_h264.mov

magyar narancs reklám pofonokkal

Szerinte – szaknyelven kifejezve –, a hirdetés „rajta volt a briefen”, mert amit a megrendelők kértek tőle, az mind be is került a filmbe. Éppen ezért csak egy filmterv készült, nem volt szükség többre. „Szókimondó, pimasz – megfelel annak, amit akkoriban úgy hívtak: gonzó újságírás. Ilyen értelemben a Narancs megelőzte mindazt, amit az online sajtó sok egyéb bugyra a későbbiekben hozott a médiába” – fogalmaz Geszti.

Retró ország lázadói

A reklámszakember úgy emlékszik, a film frissesége és őszintesége miatt elég nagy visszhangra talált. „Arra a retró érzésre dolgozott rá, ami a pár évvel korábbi rendszerváltás miatt még nagyon élénken ott élt az emberek emlékezetében. Fura, hogy ma is, ami valamilyen értelemben retró, megtalálja Magyarországon a maga közösségét – akár az újabb és újabb generációkban is. Olyan, mintha Magyarország egy örökös és halhatatlan retró-ország lenne” – mondja.

false

A reklám elején van egy utalás a Golden Drum nevű nemzetközi reklámfesztiválra, ezért rákérdeztünk a Gesztinél erre is: úgy emlékszik, hogy díjat nyert a film, de „ezt nem tudja dokumentumokkal bizonyítani”. A videó végén hallgató a három szó (szókimondó, informatív, független), amivel a készítők jellemezték a Narancsot. Megkérdeztük, hogy ezt ő mondta-e fel (hiszen a hangszín eléggé hasonló), de azt mondta, tuti nem ő volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.