15 millió az istállónak – Balázs Fecó nem kapott pénzt, de örül

  • narancs.hu
  • 2013. december 10.

Narancsblog

„Sajnos hiányosak az információk, és ez is a kampány része. Nem én kaptam a fent említett összeget, hanem az a zenei »istálló«, amihez én is tartozom, illetve akik elvállalták a koncert szervezését. Én ebből egy fillért nem kapok, de örülök, hogy a mindenkori politika odafigyel a mi zenei műfajunkra is” – mondta Balázs Fecó, miután a Bors arról kérdezte, hogy milyen már az, hogy állam 15 millióval támogatja a koncertjét.

Nagyon örülünk, hogy örül, a végén még sajnálni kezdenénk, hogy nem ő, hanem az istálló kapta a 15 mikulást. De mégis, mit beszél ez az ember? Hogy abból ő egy fillért nem kapott? Ezek szerint Balog miniszter a lemezlovasoknak (ha már zenei istálló) meg a hopmestereknek, esetleg a plakátragasztóknak utalt ki tizenötmillió forintot, és ebből az est fénypontjának egy fillér haszna sincs? Úgy képzeljük el, hogy azok a csávók leosztották egymás közt a zsozsót, Fecó viszont megdolgozott érte a színpadon? És ha Balog miniszter nem adott volna, akkor azok ingyen lapátolják a trágyát ott, az istállóban? Ha meg nem, akkor miért csak nekik jutna a miniszteri keretből?

Balázs Fecó tisztikeresztje, 2011

Balázs Fecó tisztikeresztje, 2011

Fotó: MTI

Vegyük át még egyszer a leckét. Valakik megszerveztek egy Balázs Fecó-koncertet a Sportarénába. Nemcsak a művész iránti lelkesedésből, de azért is, sőt főleg azért, mert ebből élnek. És persze ebből él Balázs Fecó is. Mindannyian abban érdekeltek, hogy eladják az összes jegyet, amiből a közönségnek élménye, nekik meg hasznuk lesz, vagyis nettó kereskedelmi tevékenységről beszélhetünk. Ám abban a pillanatban, hogy a miniszter megküldte ezt a kulturális termékforgalmazást, csak jó lenne tudni, mire ment el a pénz. Nem úgy áll a dolog, hogy Balog Zoltán közpénzkezelése nyomán 15 misivel lett több a koncertbevétel? A miniszter ugyanis nem a zenei istállónak adta a pénzt úgy általában lótenyésztésre vagy lemezkiadásra, hanem konkrétan a december 6-i Balázs Fecó-koncertre. És innentől az nem válasz, hogy „én ebből egy fillért nem kapok”, egyszerűen hazugság, hogy a művész úrnak nem érdekes a nagyobb haszon.

Vagy talán fix gázsiért dolgozik?

Mert ha így áll a dolog, akkor nem lett volna tisztességesebb a 15 milliót arra költeni, hogy a pénteki koncertre ne 6500–12 500 forintos jegyekkel, hanem olcsóbban jusson be a közönség? Csak hogy lássuk, a „kultúrafinanszírozás” címén kifizetett milliókkal valóban támogattak valamit.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.