15 millió az istállónak – Balázs Fecó nem kapott pénzt, de örül

  • narancs.hu
  • 2013. december 10.

Narancsblog

„Sajnos hiányosak az információk, és ez is a kampány része. Nem én kaptam a fent említett összeget, hanem az a zenei »istálló«, amihez én is tartozom, illetve akik elvállalták a koncert szervezését. Én ebből egy fillért nem kapok, de örülök, hogy a mindenkori politika odafigyel a mi zenei műfajunkra is” – mondta Balázs Fecó, miután a Bors arról kérdezte, hogy milyen már az, hogy állam 15 millióval támogatja a koncertjét.

Nagyon örülünk, hogy örül, a végén még sajnálni kezdenénk, hogy nem ő, hanem az istálló kapta a 15 mikulást. De mégis, mit beszél ez az ember? Hogy abból ő egy fillért nem kapott? Ezek szerint Balog miniszter a lemezlovasoknak (ha már zenei istálló) meg a hopmestereknek, esetleg a plakátragasztóknak utalt ki tizenötmillió forintot, és ebből az est fénypontjának egy fillér haszna sincs? Úgy képzeljük el, hogy azok a csávók leosztották egymás közt a zsozsót, Fecó viszont megdolgozott érte a színpadon? És ha Balog miniszter nem adott volna, akkor azok ingyen lapátolják a trágyát ott, az istállóban? Ha meg nem, akkor miért csak nekik jutna a miniszteri keretből?

Balázs Fecó tisztikeresztje, 2011

Balázs Fecó tisztikeresztje, 2011

Fotó: MTI

Vegyük át még egyszer a leckét. Valakik megszerveztek egy Balázs Fecó-koncertet a Sportarénába. Nemcsak a művész iránti lelkesedésből, de azért is, sőt főleg azért, mert ebből élnek. És persze ebből él Balázs Fecó is. Mindannyian abban érdekeltek, hogy eladják az összes jegyet, amiből a közönségnek élménye, nekik meg hasznuk lesz, vagyis nettó kereskedelmi tevékenységről beszélhetünk. Ám abban a pillanatban, hogy a miniszter megküldte ezt a kulturális termékforgalmazást, csak jó lenne tudni, mire ment el a pénz. Nem úgy áll a dolog, hogy Balog Zoltán közpénzkezelése nyomán 15 misivel lett több a koncertbevétel? A miniszter ugyanis nem a zenei istállónak adta a pénzt úgy általában lótenyésztésre vagy lemezkiadásra, hanem konkrétan a december 6-i Balázs Fecó-koncertre. És innentől az nem válasz, hogy „én ebből egy fillért nem kapok”, egyszerűen hazugság, hogy a művész úrnak nem érdekes a nagyobb haszon.

Vagy talán fix gázsiért dolgozik?

Mert ha így áll a dolog, akkor nem lett volna tisztességesebb a 15 milliót arra költeni, hogy a pénteki koncertre ne 6500–12 500 forintos jegyekkel, hanem olcsóbban jusson be a közönség? Csak hogy lássuk, a „kultúrafinanszírozás” címén kifizetett milliókkal valóban támogattak valamit.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.