Nagyon örülünk, hogy örül, a végén még sajnálni kezdenénk, hogy nem ő, hanem az istálló kapta a 15 mikulást. De mégis, mit beszél ez az ember? Hogy abból ő egy fillért nem kapott? Ezek szerint Balog miniszter a lemezlovasoknak (ha már zenei istálló) meg a hopmestereknek, esetleg a plakátragasztóknak utalt ki tizenötmillió forintot, és ebből az est fénypontjának egy fillér haszna sincs? Úgy képzeljük el, hogy azok a csávók leosztották egymás közt a zsozsót, Fecó viszont megdolgozott érte a színpadon? És ha Balog miniszter nem adott volna, akkor azok ingyen lapátolják a trágyát ott, az istállóban? Ha meg nem, akkor miért csak nekik jutna a miniszteri keretből?
| ||
Vegyük át még egyszer a leckét. Valakik megszerveztek egy Balázs Fecó-koncertet a Sportarénába. Nemcsak a művész iránti lelkesedésből, de azért is, sőt főleg azért, mert ebből élnek. És persze ebből él Balázs Fecó is. Mindannyian abban érdekeltek, hogy eladják az összes jegyet, amiből a közönségnek élménye, nekik meg hasznuk lesz, vagyis nettó kereskedelmi tevékenységről beszélhetünk. Ám abban a pillanatban, hogy a miniszter megküldte ezt a kulturális termékforgalmazást, csak jó lenne tudni, mire ment el a pénz. Nem úgy áll a dolog, hogy Balog Zoltán közpénzkezelése nyomán 15 misivel lett több a koncertbevétel? A miniszter ugyanis nem a zenei istállónak adta a pénzt úgy általában lótenyésztésre vagy lemezkiadásra, hanem konkrétan a december 6-i Balázs Fecó-koncertre. És innentől az nem válasz, hogy „én ebből egy fillért nem kapok”, egyszerűen hazugság, hogy a művész úrnak nem érdekes a nagyobb haszon.
Vagy talán fix gázsiért dolgozik?
Mert ha így áll a dolog, akkor nem lett volna tisztességesebb a 15 milliót arra költeni, hogy a pénteki koncertre ne 6500–12 500 forintos jegyekkel, hanem olcsóbban jusson be a közönség? Csak hogy lássuk, a „kultúrafinanszírozás” címén kifizetett milliókkal valóban támogattak valamit.
