A hét szájhőse: Giró-Szász András

  • narancsblog
  • 2012. december 14.

Narancsblog

Nincsen abban semmi meglepő, inkább merőben logikus, hogy egy ilyen teljesítményű kormány szóvivője napról napra egy országot vihogásra és/vagy köpködésre késztető sületlenségeket állít. Giró-Szász András az elmúlt hónapok során hol azzal jött, hogy az IMF-tárgyalások csúszásának oka nem más, mint a túl jó számaink, hol meg arról ízetlenkedett, hogy egy bankárnak aligha van joga a demokráciáról beszélni, vagy épp, hogy a KSH adatait a foglalkoztatásról a kormány elemein kívül az ország egyetlen szakembere, még a Kereskedelmi és Iparkamara munkatársai sem érthetik. A megalázóan alacsony fizetésük miatt háborgó pedagógusoknak pedig azt üzente, hogy talán nem most kéne konyakot kirendelni, mikor épp a válság bús tengerén hánykódik országunk hajója.

Ezt üzente, mert így idomították be gazdái, az ország aktuális vezetői, akik pontosan ezen a morális színvonalon viszonyulnak hazánk minden egyes problémájához és azokhoz a társadalmi rétegekhez, amelyek Simicska Lajos szintje alatt élnek. Ezért fontos kiemelni, hogy az alább taglalt két eset távolról sem csupán Giró-Szász jelleméről szól – noha kétségtelenül tovább árnyalja az arról eddig megalkotott képünket is.

A kormányszóvivő kedden válaszolt a Népszava írásos kérdésére. Lengyel Tibor, a lap újságírója arra volt kíváncsi, idén vajon kapnak-e jutalmat, prémiumot az Orbán-kormány tagjai ez évi teljesítményükért. Giró-Szász (a kívánt adatokat még nem közlő) válaszában arra kérte az újságírót, hogy küldje el neki a 2002–2010 közötti kormánytagok, miniszterek, államtitkárok jutalmazásait, hiszen „Ön már akkor is neves újságíróként dolgozott, így, gondolom, abban az időszakban is készített hasonló összeállítást". Szerdán pedig a felsőoktatás szétrombolása ellen tüntetőknek kedveskedett azzal a megállapítással, miszerint olyanok tüntetnek, akiket az intézkedések nem is érintenek, majd hozzátette, ő olyan hallgatói önkormányzati vezetőről is tud, aki 12 éve koptatja az egyetem padjait.

Noha érdemes rögzíteni a tényt, hogy Giró-Szász megsértette mindazokat, akik képesek felfogni, mit jelent (és miért fontos) a társadalmi szolidaritás, a lényeg ezúttal nem itt van. Hanem abban, ami a két közlést a megszólaló személyén túl összeköti.

Az adatközlésre felkért és a diákokhoz beszélő kormányszóvivő ugyanis mindkét esetben helyénvalónak látta, hogy személyes adatok felhasználásával rúgjon bele azokba, akik a hatalom ellen tüntetni vagy hozzá kérdést feltenni merészelnek ebben az országban. Miért tud arról Giró-Szász, hogy bizonyos diákok mióta járnak egyetemre, és miért érdekes egy közérdekű adat megtudakolásánál, hogy ki is az, aki a számokat kikéri? Az országot kizárólag alattvalókra és ellenségekre felosztó kormány üzenete mindenkinek világos lehet: ha pattogni mersz, utánad megyünk. És ha ez a gengsztertempó nem is újdonság a Fidesz hatalmi gyakorlatában, a nyíltsága azért még nem kevésbé gyomorforgató. De ezt az émelyítő érzést most legalább sok olyan honfitársunk is megismeri, aki 2014-ben lesz első választó. Amikor végre nem csak Giró-Szászt lehet majd elküldeni a legmegfelelőbb helyre – hisz nem ő itt a fej, amelytől csúful bűzlik a hal.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.