A IV. világháborút vizionáló Kövér László nem őrült meg, csak nagyon fél Lázártól

  • narancs.hu
  • 2014. december 28.

Narancsblog

Tegnapi – Magyar Hírlapnak adott – interjúja után okkal aggódhatnánk egyik legfőbb közjogi méltóságunk egészségi állapotáért, de nem kell. Kövér nem bolondult meg, csak majrézik.

Kövér László, a magyar parlament elnöke pártja tényleges vezetőinek példáját követve tegnapi sajtónyilatkozatában jól nekiment Amerikának. Hogy az a cudar Amerika így meg úgy. Nyilvánvalóan azért járt el ekképpen, mert pártjában ezzel mérik a káderek magyarságteljesítményét.

Magyarország vezető ereje valamiért a sajtóban rendezett üzengetéssel tölti a „békés, áldott karácsonyt”. Lázár János a Figyelő karácsonyi számában lengette be Orbán selyemzsinórját Kövérnek (mellesleg Pokorninak is, de ő ma már aligha tényező, még csak nagyvadnak sem mondanánk), Kövér ugyan visszaüzent valamit azonnal is, hogy jobb a békesség vagy valami hasonlót a Magyar Nemzetben, de attól még nem eléggé érezhette biztonságban magát, ezért gyorsan és jó hangosan el is amerikázta magát a Magyar Hírlapban. Nagy önmentési igyekezete persze megbosszulta magát, s Kövér doktor a beszédében komoly ellentmondásba keveredett – no, nem a veszedelmes Lázár Jánossal, hanem saját magával.

A legszembeötlőbb az volt, amikor azt mondta, hogy Amerika teljes elitcserét akar elérni Magyarországon, de két mondattal később már az volt a gonosz imperialisták célja, hogy egy új SZDSZ-t kalapáljanak össze a tüntetőkből, meg hát ugye a tudjuk kikből, ami majd a mérleg nyelve lehet egy a Jobbikkal szemben fölálló koalícióban. Amely koalícióban Kövér szerint akár „a Fidesz is ott lehet a maga túlsúlyával”. Mint régi elit, ugye. Ez így együtt már tipikusan olyan, amire csak azt lehet mondani, hogy „mi vaaaaan?” Képzeljük el a szituációt, Kövér elmondja, újságíró leírja, Kövér visszakapja, ő vagy a kommunikációs stábja átnézi, s nem veszik észre az ellentmondást. Nehogy már ne vegyék, észreveszik, csak legyintenek: vidékre jó lesz ez is. Hisz a szöveg nem az olvasóknak, hanem a Lázár János pórázát rángató Orbán Viktornak szól. Vágod, főnök, megadtam Amerikának, megadtam az eszdéeszeseknek, jól viselkedek.

Kövér László mindezek mellett még azt is mondta az újságnak, hogy ha Amerika ilyen csúnyán viselkedik velünk, itt az ideje új szövetségesek után nézni. Idecsomagolta a bátor veterán szövege politikai üzenetét, a folyamodványt kedves vezetőjéhez: ne a szovjettel haverkodjunk, ne is a posztszovjettel, hagyjuk a -sztánokat, Kelet-Közép-Európában vannak a mi barátaink. Vagy úgy! Róluk speciel mi eddig is azt hittük, hogy a szövetségeseink, hisz együtt vagyunk benne az unióban. Ja, az „alsó fedélközben”, ahogy Kövér látja. Ehhez képest az ugyanitt emlegetett IV. világháború már csak tényleg piskóta, cifrázása a refrénnek.

Ilyenformán két megfejtése van az év vége legőrültebb beszédének.

A jóindulatú úgy fest: Kövér László úgy érezte, hűségesküt várnak tőle, s az összefüggéstelen amerikázásával a maga módján ezt igyekezett is teljesíteni, de a bajsza alatt azért csak elmorogta, hogy ő inkább haverkodna a románnal, szlovákkal, mint a -sztániakkal meg az orosszal, csupán gyáva volt mindezt nyíltan kimondani.

A kevésbé jóindulatú pedig ennél is egyszerűbb: tévedtünk. Mégis megőrült.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.