A IV. világháborút vizionáló Kövér László nem őrült meg, csak nagyon fél Lázártól

  • narancs.hu
  • 2014. december 28.

Narancsblog

Tegnapi – Magyar Hírlapnak adott – interjúja után okkal aggódhatnánk egyik legfőbb közjogi méltóságunk egészségi állapotáért, de nem kell. Kövér nem bolondult meg, csak majrézik.

Kövér László, a magyar parlament elnöke pártja tényleges vezetőinek példáját követve tegnapi sajtónyilatkozatában jól nekiment Amerikának. Hogy az a cudar Amerika így meg úgy. Nyilvánvalóan azért járt el ekképpen, mert pártjában ezzel mérik a káderek magyarságteljesítményét.

Magyarország vezető ereje valamiért a sajtóban rendezett üzengetéssel tölti a „békés, áldott karácsonyt”. Lázár János a Figyelő karácsonyi számában lengette be Orbán selyemzsinórját Kövérnek (mellesleg Pokorninak is, de ő ma már aligha tényező, még csak nagyvadnak sem mondanánk), Kövér ugyan visszaüzent valamit azonnal is, hogy jobb a békesség vagy valami hasonlót a Magyar Nemzetben, de attól még nem eléggé érezhette biztonságban magát, ezért gyorsan és jó hangosan el is amerikázta magát a Magyar Hírlapban. Nagy önmentési igyekezete persze megbosszulta magát, s Kövér doktor a beszédében komoly ellentmondásba keveredett – no, nem a veszedelmes Lázár Jánossal, hanem saját magával.

A legszembeötlőbb az volt, amikor azt mondta, hogy Amerika teljes elitcserét akar elérni Magyarországon, de két mondattal később már az volt a gonosz imperialisták célja, hogy egy új SZDSZ-t kalapáljanak össze a tüntetőkből, meg hát ugye a tudjuk kikből, ami majd a mérleg nyelve lehet egy a Jobbikkal szemben fölálló koalícióban. Amely koalícióban Kövér szerint akár „a Fidesz is ott lehet a maga túlsúlyával”. Mint régi elit, ugye. Ez így együtt már tipikusan olyan, amire csak azt lehet mondani, hogy „mi vaaaaan?” Képzeljük el a szituációt, Kövér elmondja, újságíró leírja, Kövér visszakapja, ő vagy a kommunikációs stábja átnézi, s nem veszik észre az ellentmondást. Nehogy már ne vegyék, észreveszik, csak legyintenek: vidékre jó lesz ez is. Hisz a szöveg nem az olvasóknak, hanem a Lázár János pórázát rángató Orbán Viktornak szól. Vágod, főnök, megadtam Amerikának, megadtam az eszdéeszeseknek, jól viselkedek.

Kövér László mindezek mellett még azt is mondta az újságnak, hogy ha Amerika ilyen csúnyán viselkedik velünk, itt az ideje új szövetségesek után nézni. Idecsomagolta a bátor veterán szövege politikai üzenetét, a folyamodványt kedves vezetőjéhez: ne a szovjettel haverkodjunk, ne is a posztszovjettel, hagyjuk a -sztánokat, Kelet-Közép-Európában vannak a mi barátaink. Vagy úgy! Róluk speciel mi eddig is azt hittük, hogy a szövetségeseink, hisz együtt vagyunk benne az unióban. Ja, az „alsó fedélközben”, ahogy Kövér látja. Ehhez képest az ugyanitt emlegetett IV. világháború már csak tényleg piskóta, cifrázása a refrénnek.

Ilyenformán két megfejtése van az év vége legőrültebb beszédének.

A jóindulatú úgy fest: Kövér László úgy érezte, hűségesküt várnak tőle, s az összefüggéstelen amerikázásával a maga módján ezt igyekezett is teljesíteni, de a bajsza alatt azért csak elmorogta, hogy ő inkább haverkodna a románnal, szlovákkal, mint a -sztániakkal meg az orosszal, csupán gyáva volt mindezt nyíltan kimondani.

A kevésbé jóindulatú pedig ennél is egyszerűbb: tévedtünk. Mégis megőrült.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.