A múlt heti fővárosi szmogriadó egyetlen publikus eredményt hozott, éber rendőrségünk elkapott egy illegálisan közlekedő – értsd ősöreg – Opel Astrát, amit egy férfi vezetett utas nélkül, de arra hivatkozott a rendőröknek, hogy a leukémiás kislányát hozta fel egy 180 kilométerre fekvő faluból a soros kezelésére. A történetét okmányokkal is tudta volna igazolni, ha az intézkedő rendőröket az érdekelte volna. Nem érdekelte, büntettek – legalábbis az érthetően nagy sajtóvisszhangra jutó történet máig ismeretes verziója szerint.
| ||
De ma jött a fővárosi rendőrfőkapitány,
Bucsek Gábor, és egy csodálatos közleménnyel kápráztatta el rajongóit a police.hu-n.
Mutatjuk a dolgozat legtüneményesebb kijelentéseit:
„Nincs lehetőségem megismerni a másik fél, a rendőr változatát, pedig nagyon szeretném”
Miért nincs?
A. Nem Bucsek a rendőrkapitány?
B. A rendőrség nem adminisztrálja a bírságolásait?
C. Mégsem szeretné olyan nagyon, csak elírta a közleményt?
„Három napja töprengek, mit tehet egy ilyen helyzetben a budapesti főkapitány. Röviden és tömören, semmit.”
Miért nem?
A. Nem is ő a rendőrkapitány.
B. A budapesti rendőrkapitány nem indíthat vizsgálatot, mert azt csak Pintér Sándor, Orbán Viktor vagy Mészáros Lőrinc indíthat.
C. Mégsem töpreng, csak elírta a közleményt.
És végül a kedvencünk:
„Bucsek Gábor azonban igen: kész vagyok saját pénzemből kifizetni a kirótt bírságot, ha és amennyiben meggyőződhetem arról, hogy mindez az ismerős beszámolója szerint történt. Várom a bírságolt jelentkezését! Bucsek Gábor vezérőrnagy, Budapest rendőrfőkapitánya (titkársági telefonszám: 061 443 5367)”
Szóval Bucsek magánember a hivatali titkárságán várja a jelentkezőt – ez világos, a rendőr sosem lehet magánember, mindig rendőr marad. Mint most Bucsek rendőrfőkapitány, aki hordjon össze is bármit Bucsek Gáborról, nem tett mást, csupán szolgálatba helyezte magát, hogy ezzel az ordas kamuzással mossa tisztára a saját hivatali szennyesét. Azt tudniillik, hogy olyan emberei vannak, akik nem ismerve sem istent, sem embert,
azt ütik, akinek a legjobban fáj, azt ütik, akit a legkönnyebb. Azt, akit egyedül hatalmukban áll.
S a főrendőr közben nem tehet semmit, sunyin mossa kezét. Röhej... Lenne, ha nem lenne ennyire szomorú.
