A képmutatás csúcsa: a budapesti rendőrfőkapitány kifizetné a kezelésre vitt kislány apjának bírságát

  • narancsblog
  • 2017. január 28.

Narancsblog

A fővárosi szmogriadó egyetlen közismert eredménye még egy szégyenletes fordulatot vett.

A múlt heti fővárosi szmogriadó egyetlen publikus eredményt hozott, éber rendőrségünk elkapott egy illegálisan közlekedő – értsd ősöreg – Opel Astrát, amit egy férfi vezetett utas nélkül, de arra hivatkozott a rendőröknek, hogy a leukémiás kislányát hozta fel egy 180 kilométerre fekvő faluból a soros kezelésére. A történetét okmányokkal is tudta volna igazolni, ha az intézkedő rendőröket az érdekelte volna. Nem érdekelte, büntettek – legalábbis az érthetően nagy sajtóvisszhangra jutó történet máig ismeretes verziója szerint.

Bucsek Gábor

Bucsek Gábor

Fotó: MTI-Kovács Tamás

De ma jött a fővárosi rendőrfőkapitány,

Bucsek Gábor, és egy csodálatos közleménnyel kápráztatta el rajongóit a police.hu-n.

Mutatjuk a dolgozat legtüneményesebb kijelentéseit:

Nincs lehetőségem megismerni a másik fél, a rendőr változatát, pedig nagyon szeretném

Miért nincs?

A. Nem Bucsek a rendőrkapitány?

B. A rendőrség nem adminisztrálja a bírságolásait?

C. Mégsem szeretné olyan nagyon, csak elírta a közleményt?

Három napja töprengek, mit tehet egy ilyen helyzetben a budapesti főkapitány. Röviden és tömören, semmit.

Miért nem?

A. Nem is ő a rendőrkapitány.

B. A budapesti rendőrkapitány nem indíthat vizsgálatot, mert azt csak Pintér Sándor, Orbán Viktor vagy Mészáros Lőrinc indíthat.

C. Mégsem töpreng, csak elírta a közleményt.

És végül a kedvencünk:

Bucsek Gábor azonban igen: kész vagyok saját pénzemből kifizetni a kirótt bírságot, ha és amennyiben meggyőződhetem arról, hogy mindez az ismerős beszámolója szerint történt. Várom a bírságolt jelentkezését! Bucsek Gábor vezérőrnagy, Budapest rendőrfőkapitánya (titkársági telefonszám: 061 443 5367)”

Szóval Bucsek magánember a hivatali titkárságán várja a jelentkezőt – ez világos, a rendőr sosem lehet magánember, mindig rendőr marad. Mint most Bucsek rendőrfőkapitány, aki hordjon össze is bármit Bucsek Gáborról, nem tett mást, csupán szolgálatba helyezte magát, hogy ezzel az ordas kamuzással mossa tisztára a saját hivatali szennyesét. Azt tudniillik, hogy olyan emberei vannak, akik nem ismerve sem istent, sem embert,

azt ütik, akinek a legjobban fáj, azt ütik, akit a legkönnyebb. Azt, akit egyedül hatalmukban áll.

S a főrendőr közben nem tehet semmit, sunyin mossa kezét. Röhej... Lenne, ha nem lenne ennyire szomorú.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.