A kimaxolt kisebbrendűségi komplexus: miénk lesz „Európa legnagyobb tűzijátéka”

  • narancs.hu
  • 2020. május 27.

Narancsblog

A nagy hamburger szép emlékének az árnyékában.

„Hivatalosan is elmondhatom, hogy ebben az évben, augusztus 20-án megrendezzük Európa legnagyobb tűzijátékát, amelynek helyszíne hagyományos módon Budapest Duna-partja. Programok tucatjaival, százaival várjuk majd a magyarokat, mindenkit Budapestre, hogy együtt ünnepeljük meg Magyarország születésnapját” – jelentette ki pár hete a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) podcastjában Guller Zoltán vezérigazgató.

Ekkor még érvényben volt a budapesti kijárási korlátozás, augusztus 15-ig az összes népünnepélyt lefújva (leszámítva a vásárokat, állatvásárokat, mert „a jogszabály szerint nem számítanak rendezvénynek”), így nem is tűnt bölcs ötletnek pár napra rá százezreket a fővárosba csábítani. Még akkor sem, ha Guller „több mint 4 kilométer hosszú” tűzijátékot ígért, természetesen az épp „aktuális járványügyi intézkedéseket” maradéktalanul szem előtt tartva. Azóta Guller szavait nem erősítették meg, s nem is cáfolták.

Az MTÜ a francia, az amerikai és az ír nemzeti ünnepi példákra hivatkozva annyit közölt, hogy a magyar nemzeti ünnep „szintén megérdemli, hogy méltó módon, többnapos eseménysorozat keretében megünnepeljük”. Gulyás Gergely pedig a kormányinfón annyit mondott, hogy szerinte jó döntés a tűzijáték, „mert jót tesz a turizmusnak is”. Így hát arról sem tudtunk meg semmit, hogy mit értsünk „Európa legnagyobb tűzijátéka” alatt? Egyáltalán: mitől lesz a „legnagyobb” egy tűzijáték? A puskapor mennyiségétől? A fényerőtől? A lövöldözés időtartamától? Vagy csak egyszerű bemondásra?

Mint ahogy Orbán Viktor március végén azzal jött, hogy „minden idők legnagyobb gazdaságélénkítő csomagjára” készülnek... Abból is mi lett? Két dologban azért már most is biztosak lehetünk: az augusztus 20-i produkció nagyon sokba fog kerülni, aki pedig firtatja az összeg nagyságát, az Soros-ügynök. Lapzártánk idején már több mint 75 ezren írták alá a „A járvány után ne tűzijátékon égessük el az adófizetők pénzét!” című online petíciót. De tudjuk, hogy Guller nem véletlenül szellőztette meg, hogy a kormány augusztus 20-án minden eddiginél nagyobb ünneplésre készül.

Mert ha lehetősége lesz rá, akkor ünnepelni is fog. Nem Szent Istvánt, nem az államalapítást, hanem önmagát...S ha így lesz, elmondhatjuk azt is, hogy a történelem ismétli önmagát, s még a főszereplő sem változik. Meglehet, kevesen emlékeznek rá, pedig 20 évvel ezelőtt, augusztus 20-án ugyancsak minden idők legnagyobb tűzijátékát rendezték. Akkor a 2000. január 1-től 2001. augusztus 20-ig tartó „Millenniumi emlékév” volt a produkció apropója, de hiába lőttek fel 12 ezer rakétát, hiába énekelt Sebestyén Márta, hiába borították be háromezer neonégővel a Lánchidat, az esemény főleg a mai árfolyamon is elképesztő költségei miatt vált emlékezetessé, és persze azért, mert egy amerikai gyorsétterem-hálózat lejárt szavatosságú petárdakészletét lőtték fel, amelynek szebb példányai hamburgert formáztak. Néha meg egy sörmárka emblémáját.

A miniszterelnököt akkor is Orbán Viktornak hívták, aki ugyan a millenniumi emlékév kapcsán még arról beszélt, hogy szeretné, ha a történelemkönyvekbe azt jegyeznék fel 30-40 év múlva, hogy ez volt az az esztendő, amikor „sajátosan átváltozott lélekben Magyarország, illetve a magyar nemzet”, ám ehelyett valószínűleg „hamburgeres tűzijátékot” fogják feljegyezni, ha feljegyeznek bármit is.

Ma már nyilván szóba sem merik hozni a miniszterelnök előtt a 2000-es tűzijátékot, de a „történelemkönyvekbe kerülés” kényszeres óhajtása semmit sem csillapodott, inkább csak ágaskodott. Az elmúlt tíz évben számtalanszor találkozhattunk az önbizalomhiány eme szép megnyilvánulásával, és minden bizonnyal még találkozni is fogunk.

Ezért van szükség Európa legnagyobb tűzijátékára is, mely persze nem egyéb, mint méregdrága önfényezés az adófizetők pénzén. Valami olyasmi, ami a történelemkönyvek olvasói szemében megvetendő, visszataszító, röhejes.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.