A kimaxolt kisebbrendűségi komplexus: miénk lesz „Európa legnagyobb tűzijátéka”

  • narancs.hu
  • 2020. május 27.

Narancsblog

A nagy hamburger szép emlékének az árnyékában.

„Hivatalosan is elmondhatom, hogy ebben az évben, augusztus 20-án megrendezzük Európa legnagyobb tűzijátékát, amelynek helyszíne hagyományos módon Budapest Duna-partja. Programok tucatjaival, százaival várjuk majd a magyarokat, mindenkit Budapestre, hogy együtt ünnepeljük meg Magyarország születésnapját” – jelentette ki pár hete a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) podcastjában Guller Zoltán vezérigazgató.

Ekkor még érvényben volt a budapesti kijárási korlátozás, augusztus 15-ig az összes népünnepélyt lefújva (leszámítva a vásárokat, állatvásárokat, mert „a jogszabály szerint nem számítanak rendezvénynek”), így nem is tűnt bölcs ötletnek pár napra rá százezreket a fővárosba csábítani. Még akkor sem, ha Guller „több mint 4 kilométer hosszú” tűzijátékot ígért, természetesen az épp „aktuális járványügyi intézkedéseket” maradéktalanul szem előtt tartva. Azóta Guller szavait nem erősítették meg, s nem is cáfolták.

Az MTÜ a francia, az amerikai és az ír nemzeti ünnepi példákra hivatkozva annyit közölt, hogy a magyar nemzeti ünnep „szintén megérdemli, hogy méltó módon, többnapos eseménysorozat keretében megünnepeljük”. Gulyás Gergely pedig a kormányinfón annyit mondott, hogy szerinte jó döntés a tűzijáték, „mert jót tesz a turizmusnak is”. Így hát arról sem tudtunk meg semmit, hogy mit értsünk „Európa legnagyobb tűzijátéka” alatt? Egyáltalán: mitől lesz a „legnagyobb” egy tűzijáték? A puskapor mennyiségétől? A fényerőtől? A lövöldözés időtartamától? Vagy csak egyszerű bemondásra?

Mint ahogy Orbán Viktor március végén azzal jött, hogy „minden idők legnagyobb gazdaságélénkítő csomagjára” készülnek... Abból is mi lett? Két dologban azért már most is biztosak lehetünk: az augusztus 20-i produkció nagyon sokba fog kerülni, aki pedig firtatja az összeg nagyságát, az Soros-ügynök. Lapzártánk idején már több mint 75 ezren írták alá a „A járvány után ne tűzijátékon égessük el az adófizetők pénzét!” című online petíciót. De tudjuk, hogy Guller nem véletlenül szellőztette meg, hogy a kormány augusztus 20-án minden eddiginél nagyobb ünneplésre készül.

Mert ha lehetősége lesz rá, akkor ünnepelni is fog. Nem Szent Istvánt, nem az államalapítást, hanem önmagát...S ha így lesz, elmondhatjuk azt is, hogy a történelem ismétli önmagát, s még a főszereplő sem változik. Meglehet, kevesen emlékeznek rá, pedig 20 évvel ezelőtt, augusztus 20-án ugyancsak minden idők legnagyobb tűzijátékát rendezték. Akkor a 2000. január 1-től 2001. augusztus 20-ig tartó „Millenniumi emlékév” volt a produkció apropója, de hiába lőttek fel 12 ezer rakétát, hiába énekelt Sebestyén Márta, hiába borították be háromezer neonégővel a Lánchidat, az esemény főleg a mai árfolyamon is elképesztő költségei miatt vált emlékezetessé, és persze azért, mert egy amerikai gyorsétterem-hálózat lejárt szavatosságú petárdakészletét lőtték fel, amelynek szebb példányai hamburgert formáztak. Néha meg egy sörmárka emblémáját.

A miniszterelnököt akkor is Orbán Viktornak hívták, aki ugyan a millenniumi emlékév kapcsán még arról beszélt, hogy szeretné, ha a történelemkönyvekbe azt jegyeznék fel 30-40 év múlva, hogy ez volt az az esztendő, amikor „sajátosan átváltozott lélekben Magyarország, illetve a magyar nemzet”, ám ehelyett valószínűleg „hamburgeres tűzijátékot” fogják feljegyezni, ha feljegyeznek bármit is.

Ma már nyilván szóba sem merik hozni a miniszterelnök előtt a 2000-es tűzijátékot, de a „történelemkönyvekbe kerülés” kényszeres óhajtása semmit sem csillapodott, inkább csak ágaskodott. Az elmúlt tíz évben számtalanszor találkozhattunk az önbizalomhiány eme szép megnyilvánulásával, és minden bizonnyal még találkozni is fogunk.

Ezért van szükség Európa legnagyobb tűzijátékára is, mely persze nem egyéb, mint méregdrága önfényezés az adófizetők pénzén. Valami olyasmi, ami a történelemkönyvek olvasói szemében megvetendő, visszataszító, röhejes.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.