„Hivatalosan is elmondhatom, hogy ebben az évben, augusztus 20-án megrendezzük Európa legnagyobb tűzijátékát, amelynek helyszíne hagyományos módon Budapest Duna-partja. Programok tucatjaival, százaival várjuk majd a magyarokat, mindenkit Budapestre, hogy együtt ünnepeljük meg Magyarország születésnapját” – jelentette ki pár hete a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) podcastjában Guller Zoltán vezérigazgató.
Ekkor még érvényben volt a budapesti kijárási korlátozás, augusztus 15-ig az összes népünnepélyt lefújva (leszámítva a vásárokat, állatvásárokat, mert „a jogszabály szerint nem számítanak rendezvénynek”), így nem is tűnt bölcs ötletnek pár napra rá százezreket a fővárosba csábítani. Még akkor sem, ha Guller „több mint 4 kilométer hosszú” tűzijátékot ígért, természetesen az épp „aktuális járványügyi intézkedéseket” maradéktalanul szem előtt tartva. Azóta Guller szavait nem erősítették meg, s nem is cáfolták.
Az MTÜ a francia, az amerikai és az ír nemzeti ünnepi példákra hivatkozva annyit közölt, hogy a magyar nemzeti ünnep „szintén megérdemli, hogy méltó módon, többnapos eseménysorozat keretében megünnepeljük”. Gulyás Gergely pedig a kormányinfón annyit mondott, hogy szerinte jó döntés a tűzijáték, „mert jót tesz a turizmusnak is”. Így hát arról sem tudtunk meg semmit, hogy mit értsünk „Európa legnagyobb tűzijátéka” alatt? Egyáltalán: mitől lesz a „legnagyobb” egy tűzijáték? A puskapor mennyiségétől? A fényerőtől? A lövöldözés időtartamától? Vagy csak egyszerű bemondásra?
Mint ahogy Orbán Viktor március végén azzal jött, hogy „minden idők legnagyobb gazdaságélénkítő csomagjára” készülnek... Abból is mi lett? Két dologban azért már most is biztosak lehetünk: az augusztus 20-i produkció nagyon sokba fog kerülni, aki pedig firtatja az összeg nagyságát, az Soros-ügynök. Lapzártánk idején már több mint 75 ezren írták alá a „A járvány után ne tűzijátékon égessük el az adófizetők pénzét!” című online petíciót. De tudjuk, hogy Guller nem véletlenül szellőztette meg, hogy a kormány augusztus 20-án minden eddiginél nagyobb ünneplésre készül.
Mert ha lehetősége lesz rá, akkor ünnepelni is fog. Nem Szent Istvánt, nem az államalapítást, hanem önmagát...S ha így lesz, elmondhatjuk azt is, hogy a történelem ismétli önmagát, s még a főszereplő sem változik. Meglehet, kevesen emlékeznek rá, pedig 20 évvel ezelőtt, augusztus 20-án ugyancsak minden idők legnagyobb tűzijátékát rendezték. Akkor a 2000. január 1-től 2001. augusztus 20-ig tartó „Millenniumi emlékév” volt a produkció apropója, de hiába lőttek fel 12 ezer rakétát, hiába énekelt Sebestyén Márta, hiába borították be háromezer neonégővel a Lánchidat, az esemény főleg a mai árfolyamon is elképesztő költségei miatt vált emlékezetessé, és persze azért, mert egy amerikai gyorsétterem-hálózat lejárt szavatosságú petárdakészletét lőtték fel, amelynek szebb példányai hamburgert formáztak. Néha meg egy sörmárka emblémáját.
A miniszterelnököt akkor is Orbán Viktornak hívták, aki ugyan a millenniumi emlékév kapcsán még arról beszélt, hogy szeretné, ha a történelemkönyvekbe azt jegyeznék fel 30-40 év múlva, hogy ez volt az az esztendő, amikor „sajátosan átváltozott lélekben Magyarország, illetve a magyar nemzet”, ám ehelyett valószínűleg „hamburgeres tűzijátékot” fogják feljegyezni, ha feljegyeznek bármit is.
Ma már nyilván szóba sem merik hozni a miniszterelnök előtt a 2000-es tűzijátékot, de a „történelemkönyvekbe kerülés” kényszeres óhajtása semmit sem csillapodott, inkább csak ágaskodott. Az elmúlt tíz évben számtalanszor találkozhattunk az önbizalomhiány eme szép megnyilvánulásával, és minden bizonnyal még találkozni is fogunk.
Ezért van szükség Európa legnagyobb tűzijátékára is, mely persze nem egyéb, mint méregdrága önfényezés az adófizetők pénzén. Valami olyasmi, ami a történelemkönyvek olvasói szemében megvetendő, visszataszító, röhejes.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=2e7f71ea8f40223162bbdd5142c941ec)
