„Művészet és tudomány” Orbán Viktor útmutatásai nyomán

  • narancs.hu
  • 2020. június 6.

Narancsblog

Felcsút lett a kultúra fellegvára.

„Két rendőr beszélget az egyetemen” – szólt a Kádár-korszak egysoros vicce, és többet mondott el a létező szocializmusról, mint megannyi elemzés. Nem kell túlzott kreativitás, hogy hasonló poénokat kössünk a nemzeti együttműködés rendszeréhez. Például azt, hogy

„könyvbemutató volt felcsúti futballakadémián”.

Ennél már csak az jobb, hogy a közelmúltban valóban ez történt. Bármennyire hihetetlen, könyvbemutató volt Felcsúton, az eseményt Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc celebrálta, ráadásul nem egy focimeccs jegyzőkönyvét mutatták be, nem is telekkönyvet vagy betétkönyvet, hanem egy komolynak látszó szakmunkát, mely a Labdarúgás és tudomány címet viseli. A 400 oldalas, 12 500 forintért megvásárolható könyv címlapján egy megnyúzott ember rúgja a bőrt.

„Az akadémia alapítójának ötlete volt, hogy adjunk szellemi terméket a magyar futballnak, és így készült el nyolc akadémiai dolgozó, valamint az anatómia és az élettan területén két külsős segítségével a kiadvány” – nyilatkozta Papp Róbert, a Puskás Akadémia erőnléti edzője, az egyik fejezet szerzője a Délmagyarnak. A felcsúti honlapon látható bőséges tartalomjegyzékből pedig az derül ki, hogy a Labdarúgás és tudomány

komoly, vagy legalábbis annak látszó kiadvány,

amelybe a kályhától (Az emberi test felépítése) a kondérig (A labdarúgás fejlesztésének fontossága, gazdaságélénkítő hatásai 2010-től) 10 fejezeten keresztül belepakoltak mindent, amit a focival kapcsolatban egy ún. szakembernek tudnia illik. Vagyis egy aprólékos, száraz tankönyvről van szó, mely nemcsak ára miatt „barátságtalan” a közönséggel, de nincsenek benne meccsleírások, sztárfotók, sztorik és balhék sem…

Persze nem a tartalommal lehet bajunk, inkább a hitelességgel: tényleg Orbán Viktor hobbiakadémiájának dolgozói a legalkalmasabbak arra, hogy megmondják a tutit labdarúgás „tudományáról”? Nem inkább azoknak kellene írni erről, akik már a pályán vagy a kispadon is bizonyították, hogy értenek a focihoz? Hogy az már műfordítás lenne? Hogy akkor szertefoszlanának a miniszterelnök úr álmai?

Mert ne legyenek kétségeink, bármennyire korrekt szakmunka is a Labdarúgás és tudomány, valójában ugyanazt a célt szolgálja, mint a kert végébe felhúzott stadion, a csakazértis kisvasút, az magyar játékost csak hírből ismerő NB1-es csapatra zúdult töméntelen tao-pénz, vagyis az, hogy

Orbán Viktor kisded játékai közé újabb csecsebecse került,

és legfeljebb annak örülhetünk, hogy lényegesen olcsóbb, mint a felsorolt felcsúti beruházások.

Annak már sokkal kevésbé, hogy úgy tűnik, ezt a mindenki számára nyilvánvaló szemfényvesztést, amit minden józanul gondolkodó emberből szánalmat vagy röhejt váltana ki, Orbán térfelén kizárólag lapítás és talpnyalás, hosszan tartó ütemes taps kíséri. Mert ha nem ez volna, akkor minden bizonnyal leszakad a plafon az említett könyvbemutatón, ahol az „előzenekarokat” mások mellett olyan szakelemek testesítették meg, mint Mészáros Lőrinc és Schmitt Pál. „Olyan mű, amely nem csupán a labdarúgásban, de akár más sportágakban is alapvetés lehet. Ez az első tudományos-sportszakmai kiadvány az akadémia életében. Noha másfél év alatt készült el, tizenhárom év tudását, tapasztalatait összegzi. (…) Azokat a pontokat veszi figyelembe, amelyeket az elmúlt évtizedben a labdarúgás nemigen helyezett előtérbe. Éppen ezért a jövő könyve ez” – mondta Mészáros, amit Orbán azzal fejelt meg, hogy elmondta, szerinte mi a Puskás Akadémiának „a sajátossága”. „Mi a művészet kategóriájába soroljuk, mert

a mi fölfogásunk, mi úgy értjük a magyar futballt,

biztos másképp is lehet interpretálni, de mi úgy értjük a magyar futballt, hogy az alapvetően zseniális megsejtéseknek és ihletettségnek a története” – jelentette ki Orbán, de mindjárt azt is hozzátette, hogy a nagy felhajtás ellenére a könyvet inkább csak „szükséges rossznak” tekinti a nagy cél érdekében. „Vannak a tudósok, akik megírják, hogy mit kell csinálni, és vannak, akik, mint Pilu bácsi, aki fogja, aztán berúgja” – jegyezte még meg. Ám végül mégis csak egy fenyegetéssel felérő kijelentéssel zárta beszédét: „Könyv már van, tudomány van, elméletek vannak, futballista kellene, tisztelt akadémiai professzorok, nevelők, tanárok és edzők, futballisták kellenének!”

Ne legyenek kétségeink, e fenyegetés nemcsak a felcsúti akadémia alkalmazottainak, a könyv szerzőinek szól, de nekünk is, mivel e szöveg azt sejteti, még több pénz kell és lesz is a házi fociőrületre.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.